Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Karászi Kálmán: Magyarország vízügyi politikájáról

344 Karászi Kálmán hűtővíz. A kisebb hányadot jelentő, de nem megfelelően kezelt (tisztított) ipari szennyvizek okozzák a vízikörnyezet legjelentősebb károsítását. A hazánkban ismétlődően előforduló aszály - tehát a vízhiány - országos kiterjedésű és jelentőségű kárt okoz a mezőgazdaságnak. Ezt öntözéssel ellensúlyozni csak korlátozott mértékben lehetséges. Jelenleg az öntözésre berendezett terület nagysága kb. 3600 km

2 (a művelt terület 5%-a), s ennek berendezései sincsenek teljeskörűen hasznosítva. Számítások szerint, az agrárökológiai potenciálban rejlő előnyök jobb kihasználása érdekében - a tennesztési technológia részeként - mintegy 8000 km

2-nyi terűlet öntözése lenne kívánatos. 1.3. A vízkár-elhárítás helyzete Az ár\>ízvédelmi fővédvonalak hossza 4220 km. Ennek 65%-a van a mértékadó 100 évenként előforduló - árvizek kivédéséhez szükséges méretre kiépítve. A belvízcsatornák (kb. 39 000 km) és szivattyútelepek (800 m

3/s kapacitás) az átlagosan 10 évenként előforduló belvizek 15 nap alatti levezetésére adnak lehetőséget. Az ár- és belvízvédelem helyzetét - a szükséges pénzügyi fonások hiányában a művek folyamatos állagromlása jellemzi. Az érintett ártéri öblözetek gazdasági értékétől függően, a mértékadó árvízi elöntés által okozható, illetve az elhárított kár esetenként és öblözetenként 30-180 milliárd forint szélső értékek között változhat. A jelenlegi kiépítés mellett az éves átlagos belvízkár országosan 5-6 milliárd forintra tehető. A kisvízfolyások összes hossza 35 000 km, s ebből állami kezelésben 5500 km van. Ez utóbbiak 80%-a rendezett. Л folyószabályozás körébe tartozó 2800 km össz. hosszúságú hazai folyószakaszokból 1700 km szabályozott, s kb. ugyanennyi alkalmas hajózásra. A nagy tavakra (Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó) kiterjedő tószabályozásnak - a tavak jelenlegi állapotából száimazó - legfontosabb feladata a vízikörnyezet (vízháztartás, vízminőség) óvása, illetve a helyenként megromlott állapot megjavítása. 1. 4. A társadalmi - gazdasági környezet A korábbi társadalmi rendszerre az állam túlzott szerepvállalása volt a jellemző. Ennek következtében - az erőltetett gazdasági növekedés súlyos környezeti és vízgazdálkodási károkat okozott; - az állam képtelen volt a kezelésében lévő vízgazdálkodási művekkel kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tenni, így azok állaga folyamatosan romlott; - a lakosság - és egyéb vízhasználók is - a vízügyi szolgáltatásokhoz díjmentesen, vagy jelentős állami támogatással jutottak, ami vízpazarláshoz vezetett; - a vízgazdálkodási tevékenységek összehangolása szinte kizárólag állami feladat volt.