Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Csermák Béla: Vízügyek az 1945 előtti időkben

338 Dr. Csermák Béla I. táblázat Vízügyi társulatok 1937-ben A társulat illetősége száma db területe ezer ha töltéseinek hossza km csatornáinak hossza km Dunavölgyi Tiszavölgyi 27 31 609 1700 1360 2520 2850 11 000 Összesen 58 2309 3880 13 850 Л társulatok mérnök létszáma 70-80 főre tehető. 3. Személyes tapasztalatok Az FM VIII. B. főosztályához tartozó Vízügyi Szolgálat meglehetősen zárt szervezetet alkotott. Megnézték, kit vettek fel ebbe, kinézték azt, aki nem viselkedett gentlemanlike, nem dolgozott odaadóan a Szolgálatért. Mérnökei - általában - jó kapcsolatot tartottak a megye, a város közigazgatási tisztviselőivel, az Állatni Építészeti Hivatal, a város mérnökeivel. A másutt szolgáló mérnökökkel csak hivatali ügyekben tárgyaltak, a vállalkozó mérnökeivel nem tegeződtek. A Szolgálaton belüli ágazatok között is volt különbség. A legmegt'eszítettebb munkát a kultúrmérnöki hivatalokban végezték; ők a folyamosokat „úri-emberek"-ként emlegették. De nem tartották egyenrangú feleknek az egyéb hivatalokban (a Vízrajzi Intézetben stb.), vagy a társulatoknál dolgozókat sem. A Szolgálatban tudatos személyzeti politikát folytattak. A liivatalfőnök rendszeres minősítése, valamint a kerületi felügyelő személyes véleménye alapján már 30-35 éves kortól (hallgatólagosan) kijelölték a vezetői rátermettséget mutató mérnököket. Őket 6-8 évenként áüielyezgették, hogy megismerjék a kultúrmérnöki és a folyammérnöki szolgálatot, az ország tájait. így nevezték ki közülük a beváltakat 40-50 éves korban valamelyik hivatal vezetőjének, majd 50-55 éves korban (mint miniszteri osztálytanácsosokat, illetve miniszteri tanácsosokat) az FM-be kerületi felügyelőnek. Végül közülük került ki a két osztályvezető és a főosztályvezető. E szisztémától csak elvétve tértek el. A következőkben elsősorban a kultúrmérnöki hivatalokkal foglalkozunk. A hivatalokban hétfőtől szombatig napi 5 óra volt a hivatalos munkaidő. A kultúrmérnöki hivatalokban azonban ezt lényegesen túllépték. A külszolgálati időszakban (a tél kivételével), a felkeresett hivatal székhelyén töltött napokon, a mérnökök magától értetődően - mindenféle ügyköri leírás, ügyrend, fegyelmi szabályzat stb. nélkül délután is dolgoztak 2-3 órát. Külszolgálati napokon a vonat indulása előtt és az esti érkezés után 0,5-1,5 órát a bejárásra (helyszíni tárgyalásokra stb.) való felkészülésre, illetve a végzett munka rögzítésére fordították. A hivatal szellemére jellemző volt, hogy általában a főnök zavarta haza a mérnököket. Mai szemmel nézve a legfeltűnőbb