Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Csermák Béla-Hajós Béla: Hollandia vízgazdálkodási keretterve

Hollandia vízgazdálkodási keretterve 9 és létesülnek, de nem kívánt mellékhatásokat is okoznak (a halvándorlás megszűnése, a talajvízszint megemelkedése vagy lesüllyedése, a melegház-hatás stb.). A terv legfontosabb célkitűzései - a vízrendszerek egészére, nagyobb részeire vonatkoznak, - a környezetvédelmi államigazgatástól stratégiai jellegű állásfoglalásokat igényelnek, és - az Európai Közösség irányelveihez illeszkednek. A keretterv stratégiájának a kialakításában jelentős szerepet játszott - a kockázat elkerülése, az „óvatosság" elve, - a már „meglévő jó fenntartásának" elve, - az „összehangolás" elve . más kormányzati okmányokkal (Országos Természetvédelmi Terv, Országos Környezetvédelmi Terv, Hollandia a haza), . folyamatban levő kezdeményezésekkel (integrált kormányzati tervekkel, különféle területi tervekkel stb.), • nemzetközi fejlesztésekkel (Rajna, Északi-tenger stb.). A fentiek vezetnek a tervezés stratégiájához, amelynek lényege - a második vízgazdálkodási kerettervben lefektetett vízgazdálkodási politika folytatása és - e politika kiegészítése más tényezőkkel, mint . a szennyezések gyors visszaszorításával, . a takarékos vízhasználatok biztosításával, . a természetes környezet védelmével ill. helyreállításával, . a hatósági-, szervezeti- és járulékos feltételekkel. A feladatok között a vízminőség-védelem elsőbbséget élvez. A tervezett célok elérése széleskörű társadalmi teherviselést kíván. A vízügyi szervek a vízhasználók magatartásának változását - a nevelés és a felvilágosító munka mellett - gazdasági ösztönzőkkel is siettetik. A holland vízgazdálkodási keretterv, továbbá a vízügyi államigazgatási tevékenység megfelelően befolyásolja a területrendezési, a környezetvédelmi és egyéb államigazgatási tevékenységet; a ráhatás természetesen kölcsönös. 2. A tervezés irányelvei A fejlesztés stratégiáját az eddigi és a jelenlegi államigazgatás elemzésére alapozva határozták meg. Ez a stratégia a meglevő irányvonalának a folytatása, de számos új vonást is tartalmaz. Az egyik lényeges új elem a kockázat fogalmának a bevezetése. Ezt két szinten rögzítik: - egyrészt az a közbenső (figyelmeztető) érték, amit a környezet még el tud viselni, (ezt tekinti a 2000. évre kívánt határértéknek), - másrészt az a célállapot, amikor a kockázat már elhanyagolható (ez a hosszútávú célkitűzés). Megállapították, hogy egyes szennyezőanyagok jelenleg alkalmazott normája az élő szervezetekre meg nem engedhető káros hatást okoz, ezért új értelmezéseket kel-