Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
3. füzet - Führer Ernő: Intercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben
Inlercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben 283 - a légköri transzport, amely során a száraz és nedves levegőrétegek kicserélődnek. Az intercepciő nagyságára (£ s o) a faállománynak döntő hatása van. Az intercepciót befolyásoló legfontosabb állományjellemzők: - fafaj (pl. tűlevelű vagy lomblevelű fafajok; a törzsükön sok ill. kevés csapadékvizet levezető fafajok; fényigényes vagy árnyéktűrő fafajok stb.), - az állomány kora és szerkezete (pl. törzsalak és törzsminőség; ágszerkezet; koronaalak, méret és ezek változása stb.), - az állomány záródása, sűrűsége, elegyaránya és szintczettsége (pl. egy-, vagy többszintes elegyetlen vagy elegyes állomány stb.). Az állományi csapadék így az intercepció nagysága a termőhely és a faállomány együttes hatásától függ. Az intercepció összetett dinamikus folyamat {Balázs 1983) mely több, egyidőben és egymást követően lejátszódó részfolyamatból tevődik össze ill. azok eredménye. Az intercepciót leginkább a csapadék formája, nagysága és a vízfelfogó felület, vagyis a lombfelület nagysága és minősége határozza meg. Vannak azonban olyan esetek, amikor egyéb meteorológiai tényezőnek (pl. a szél) is döntő szerep jut. Mindezekből következik, hogy a mérési eredmények adaptálása más termőhelyekre csak abban az esetben lehetséges, ha ismerjük külön-külön az állomány- és a csapadékviszonyok hatását. 1.1.2. Az inlercepció, mint a faállományok és csapadékviszonyok kapcsolatának jellemzője. Nyilvánvaló, hogy ha az intercepciót adott időszak alatt szabadtéren és erdőben mért csapadék különbségeként értelmezzük, akkor a fafajok csapadékvisszatartásuk alapján, csak a kérdéses mérési időszak csapadékviszonyai figyelembevételével hasonlíthatók össze. Az intercepció tehát a faállomány és csapadékviszonyok kapcsolatának egy adott területen szükséges, de nem elégséges jellemzője ( Weiche 1974). Egy másik jellemző a lombkorona nedvesedésének folyamatából vezethető le. Adott csapadék esetén az állományi csapadék nagysága a lombfelület nedvesedéséhez szükséges csapadékmennyiségtől függ. Ez utóbbit a lombkorona nedvesedési, vagy csapadéktároló kapacitásának nevezzük. Tehát mind a nedvesedési kapacitás, mind az intercepció egy bizonyos csapadéknagyság után a szabadtéri és az állományi csapadék különbsége. A nedvesedési kapacitás csak adott esőre, az intercepció hosszabb mérési periódusra is vonatkozhat. Ez a nedvesedési kapacitás a faállomány és csapadékviszonyok kapcsolatának újabb jellemzője. Nagysága a nedvesedő felület nagyságától, valamint annak felületi feszültségétől függ. Végül fontos jellemzője még a fafajok és a csapadékviszonyok kapcsolatának az állományi csapadék egyenlőtlen térbeli eloszlása. A koronán átjutó vagy onnét lecsöpögő csapadék térbeli eloszlása változik a korona tulajdonsága szerint. A törzsön történő lefolyás pedig (nagysága elsősorban a fafajtól és a kortól függ) jelentős mértékben megnöveli az állományi csapadék nagyságát és térbeli heterogenitását. 1.2. Az avaron és a humuszrétegen átszivárgó csapadék Az állományi csapadék nagyobb, koronáról lecsöpögő és azon keresztül hulló része az avartakaróra esik, míg a kisebb mennyiségű törzsi lefolyás egy része a fatörzs, a gyökerek mellett közvetlenül a talajba jut. Az avartakaró és a vele szoros kapcso-
