Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
3. füzet - Führer Ernő: Intercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben
284 Führer Ernő latban levő humusz a csapadék egy részét visszatartja és ez részben elpárolog (£ s), részben beszivárog (/), a harmadik rész pedig az avar, a domborzati viszonyoktól függően lefolyik (R). Ennek megfelelően erdőben a talajt érő csapadék megoszlása: Játot = E S + I + R, (mm), (3) összefüggéssel jellemezhető. Az £ s nagyságát ugyancsak több tényező, a csapadék mennyisége mellett elsősorban a faállomány jellemzői és a szervesanyag-lebomlás (avartakaró, humusz) folyamatai befolyásolják, (pl. az állományi csapadék mennyisége és térbeli eloszlása; a fafaj lombjának mennyisége és minősége; az avartakaró vastagsága és rétegezettsége; a szervesanyag-lebomlás gyorsasága; a kialakuló humusz mennyisége és kémiai minősége). 2. A mérési módszer A csaknem 100 éve folyó intercepció-vizsgálatok során az egyes országokban különböző mérési módszerek születtek. A cél minden esetben az volt, hogy a mérések jellemezzék a faállomány koronája alatti csapadékviszonyokat, az állományi csapadék nagyságát és térbeli eloszlását, valamint az ásványi talajba szivárgó csapadék nagyságát. Természetesen az intercepciót közvetlenül nem mérhetjük, csak számíthatjuk. Éppen a mérési módszer sokfélesége az, ami az. irodalomból ismert eredmények másutt történő közvetlen felhasználását az eltérő klimatikus és állományszerkezeti tényezőkön kívül - megkérdőjelezi. Ezért kísérleteinknél - legyen az az ország bármely területén - éppen a mérési eredmények összehasonlíthatósága és területi általánosíthatósága miatt egyforma mérési módszert alkalmaztunk. A megfigyelések során a szabadtéri, a koronán átjutó és a törzsön lefolyó, valamint az avaron és humuszon átszivárgó csapadékokat mértük meg. Szabadtéri csapadék (P) méréséhez minden kísérleti helyhez legközelebbi szabad területen (legfeljebb 500 m), ahol az erdő hatása már nem érzékelhető egy, némely esetben kettő-három Hellmann-féle esőmérőt állítottunk fel. A csapadékmérő ürítése hetente egyszer történt. A koronán átjutó csapadék (P a )) meghatározására az állományok alá 1 m magasságban elhelyezett 0,2 nr (0,20 x 1,00 m) felfogó felületű, 8 db horganyzott lemez vályút alkalmaztunk kísérleti területenként. Teljes záródású állományokban Páv és Bele (1980) méréseik alapján 0,05 pontosság mellett és 95%-os megbízhatóságnál 7 db vályú felállítását javasolják. A vályúk ürítése és tisztítása a csapadékméréssel azonos időben történt. A törzsön lefolyó csapadékot (P M) főként a korona alapterülete és mélysége, az ágszerkezet jellege, a kéreg felületi minősége, durvasága stb. befolyásolja. Ezért az egyes fatörzsek között lefolyó víz tekintetében óriási eltérés lehet. A kis törzsi lefolyással rendelkező fafajoknál (pl. lue) elfogadható az átlagfa méréseiből következtetni az állományéra. A nagy törzsi lefolyással rendelkező fafajoknák (pl. bükk) ez az út nem megfelelő. Emiatt kísérleti területeinken a törzseket átmérőosztályokba soroltuk és az így osztályozott törzsekből választottuk az átlagtörzseket. A mellmagassági átmérő ugyanis méréseink alapján összefügg a korona alapterületével ill. térfogatával (korona alapterülete x korona magasság).
