Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

1. füzet - Bratán Mária-Hajós Béla: A Duna Tolna megyei mellékág/holtág-rendszere

Vízügyi Közlemények, LXXIV. évfolyam 1992. évi 1. füzet A DUNA TOLNA MEGYEI MELLÉKÁG/HOLTÁG-RENDSZERE DR. BRATÁN MÁRIA és DR. HAJÓS BÉLA A magyarországi folyó menti ár- és hullámtéri területek közül az egyik legszebb és talán ökológiailag legértékesebb tájegység a Kalocsa és Baja közötti Duna-szakasz jobb oldalán elterülő ártéri erdő és mellékág (holtág)-rendszer. A térség legismeretesebb területe a Sió-csatorna torkolatától délre elhelyezkedő gemenci tájvédelmi körzet. A táj mai képe egyrészt а folyószabályozás és az ármentesítés, másrészt a napjainkban rohamosan növekvő urbanizáció és ennek következményeként fellépő eutrofizációs folyamatok hatására alakult ki. 1. Л mellékág/holtág-rendszer kialakulása A Kalocsa-Mohács közötti Duna-szakaszon a múlt században - elsősorban az árvízvédelem, ezen belül is a jég zavartalan levonulása, továbbá a hajózás biztosítása és a hordalékmozgás kedvezőbbé tétele érdekében, - nagyszabású folyamszabályozási munkát végeztek. A század végére befejeződött szabályozás keretében a 15 mederátvágás eredményeként a Duna Fajsz-Mohács között 96 km-rel rövidült (1. ábra). A 46 km-es főmeder szakaszt a jobb parton kb. 30 km hosszúságú mellékág/holtág-rendszer kíséri. A szabályozások eredményeként javult és napjainkra megfelelőnek minősíthető a mentesített területek árvízvédelmi biztonsága, és a főmeder hajózási körülményei. Ebből a szempontból a vízépítési beavatkozásokat egyértelműen sikeresnek kell nyilvánítani, mivel azok megfeleltek a korszak elvárásainak, és ezáltal hozzájárultak a térség gazdasági fejlődéséhez. A Kalocsa-Baja közötti Duna-szakasz jobb oldalán elterülő mellékág/holtágrendszert a Sió egy északi és egy déli rendszerre bontja (1. ábra). A Faddi-, Tolnai-, Lehőci-Duna és a bogyiszlói Holt-Duna* az északi (2. ábra), a GemenciHolt-Duna, a Rezéti-Holt-Duna, a Cserta-Duna a déli területen (3. ábra) található. A Sió nemcsak fizikai értelemben osztja meg a területet, hanem az északi területen a folyószabályozást követő árvízvédelem során az árvízvédelmi töltés közvetlen a Duna mellé épült (2. ábra), így a Faddi-, a Tolnai- és a Lehőci-DunáЛ kézirat érkezett: 1991. III. 18. Dr. Bratán Mária oki. mérnök, hidrológus, vízgazdálkodási szakmérnök, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDT VÍZIG, Székesfehérvár) csoportvezetője. Dr. Hajós Béla oki. mérnök, a KDT VÍZIG igazgatóhelyettes főmérnöke. *A magyar világatlasz Faddi-Duna, Tolnai-Duna néven tünteti fel az árvízvédelmi töltéssel lezárt faddi, tolnai „holtágakat". Az ún. holtágak sokszor több évszázadon át tiszta vizükkel, fával benőtt partszakaszaikkal a természet egyik legszebb részét képezték. Napjainkban azonban egyre több holtág mellett létesül üdülőteriilet, mint például a fadd-dombori üdülőterület is és az addig tiszta víz válik szennyezetté és így a mellékág valóban holttá, a megoldatlan szennyvíztisztítás, a nagymértékű szennyezés hatására. Példaként: a Faddi-Duna (1. ábra) mellett elsőként egy KISZ tábor létesült 1959-ben és a „Faddi-Duna vízminősége a KISZ-tábornál már 1982-ben az ötnapos biokémiai oxigénigény alapján szennyezett minőségű volt" (Bratán 1987). (Szerkesztő).