Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós: Összesítő vízmérleg és szimulációs rendszermodell
390 Domokos Miklós ziós vektorának A>adik változata (k = 1, 2, ...); ßj .j - az (i - l)-edik részidőszak viszonylagos tározóteltségeinek j-dimenziós vektora; 7„ stb. - az /-edik és az utána következő figyelembe vett részidőszakokban a vízhasználók vízigényeinek ы-dimenziós vektorai (összesen [b + 1] vektor). A rendszer célfüggvénye legyen a működésével kapcsolatban várható népgazdasági ráfordítások és veszteségek összege, amelyet minimalizálunk: n и s L (f z, S<*)) = £ 2 lü Vij - ^p) + 2 CP ( SP) -* Min ! ( 4) i = 1j = 1 p = 1 ahol L (f 2, - az/ z stratégia és az tározótérfogat-kombináció megvalósulása esetén várható népgazdasági ráfordítások és veszteségek összege; - az /'-edik részidőszakban a/-edik vízhasználónál jelentkező egységnyi vízhiány okozta népgazdasági veszteség; C p - a p-edik tározó és a belőle a vízhasználókhoz történő vízvezetés beruházási, fenntartási és üzemelési költségeinek összege. A rendszer méretezése - ismert X, és Ii idősort feltéve - úgy történik, hogy felvesszük a műszaki-gazdasági szempontból szóbajöhető valamennyi f z stratégiát és a tározótérfogat-nagyságok kellően sűrű kombinációit. Minden ésszerű (f z, 3W) párhoz a (3) szerinti szimulációval a vizsgált időszak minden /-edik részidőszakára meghatározzuk a vízszolgáltatások 7, vektorát, majd - az /,, egységköltségek és a C„ költségfüggvények ismeretében - kiszámítjuk az L (f z, 7>( k>) költséget. Az (F z, párok közül azt tekintjük optimálisnak, amelyre a (4) feltétlenül teljesül. Eredményül az optimális tározótérfogatokat és a hozzájuk tartozó optimális stratégiát kapjuk. 6.2. A koncepció gyakorlati alkalmazhatósága 6.2.1. Az általánosság megszorítása. A vázolt koncepció - mint említettük - korántsem tekinthető a legáltalánosabb típusúnak. Elég, ha arra gondolunk, hogy - a rendszert izolált egységnek tekinti, vagyis a különböző rendszerek közötti vízátvezetés lehetőségével nem számol; - a természetes vízkészlet-források Xj elemeit eleve adottakként kezeli, vagyis közvetlenül nem érvényesíthetők benne a rendszer működése és az A", elemek között szükségképpen felléő kölcsönhatások (pl. a tározók hatása a párolgás és a szivárgás növekedésére, a felszín alatti sztatikus vízkészlet csökkenése, az öntözések hatása a talajvízszint emelkedésére stb.); - hasonlóképpen eleve adottakként kezeli az /, vízigényeket is, jóllehet ezek mint ismeretes - bizonyos határok között a (4) alkatti költségektől is rugalmasan függenek; - a rendszer működésének csupán mennyiségi oldalára szorítkozik, vagyis nem biztosít teret a vízhasználók vízminőség iránti igényeinek ill. az ezzel kapcsolatos költségeinek. A felsorolt megszorítások ill. hiányosságok ellenére a felírt modell-koncepció legalábbis jelenleg - alkalmasnak látszik a gyakorlatunkban előforduló rendszer-méretezések zömének elvégzésére. Az esetek egy részében ugyanis az említett megszo-
