Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: Összesítő vízmérleg és szimulációs rendszermodell

Összesítő vízmérleg és a szimulációs rendszennodell 391 rítások hatása elhanyagolható, más részében a modell kisebb-nagyobb bővítésével a megengedhetetlen szorítások megszüntethetők. 6.2.2. Elvi fogyatékosság A (3) és (4) egyenlettel felírt modell fogyatékossága, hogy nem a rendszerben folyó vízkészlet-gazdálkodási tevékenység népgazdasági eredményének maximalizálását, hanem a vele kapcsolatos költségek és veszteségek összegének minimalizálását tűzi ki célul. (Az 7, elemek említett merev kezelése is ennek a szemléletnek a következménye.) A népgazdasági eredmények maximalizálásán alapuló méretezés, megítélésük szerint, a vízgazdálkodás infrastruktúra jellege miatt, belátható időn belül nem is remélhető. Továbbá a koncepció iéyen irányú megváltoztatása, ha lehetséges lenne is, a (3) és a (4) egyenletben figyelembe veendő tényezők számát lényegesen növelné. Ez még tovább fokozná a modell működtetésének alább részletezendő nehézségeit. 6.2.3. A gyakorlati alkalmazás információhiány okozta és számítástechnikai akadályai. A felírt modell - az elhanyagolások ellenére - még mindig túl bonyolult és így valamely vízkészlet-gazdálkodási rendszer konkrét méretezése jelenleg gyakorlatilag alkalmatlan. Ennek főbb okai: - A (3) egyenlet jobb oldalán szereplő mennyiségekről még csak feltehetjük, hogy ismertek - bár pl. a jövőbeli 7, vízigények megbízható meghatározása korántsem egyszerű feladat (Csermák 1973) sőt még az ésszerű f

z stratégiák kiválasztása is elképzelhető. Ugyanakkor viszont a (4) egyenletben szereplő, a méretezés szempontjából alapvető fontosságú /,-, veszteség- és C

p költségfüggvények megbízható meghatározása tapasztalataink szerint jelenleg még sokszor megoldhatatlan. - Nyilvánvaló, hogy a szimulációs modell alkalmazásától elsősorban akkor várható népgazdasági haszon, ha nem csupán a néhány elemű, hanem kiterjedi rendszerek méretezésére használjuk. Ilyen nagyobb rendszerek esetében azonban olyan nagy a változók és a lehetséges stratégiák száma, hogy a (3) és (4) szerinti modell működtetésének számításkapacitási korlátai lehetnek. 6.3. A koncepcióból egyszerűsítéssel származtathaó konkrét modellek A nehézségek miatt a gyakorlatban használt (vagy inkább csak ajánlott) konkrét vízkészlet-gazdálkodási rendszermodellek a (3) és a (4) egyenlettel felírt általánosabb koncepcióból több-kevesebb egyszerűsítéssel, megszorítással származtathatók. E modell-fajták néhány tipikus példája: - Egyetlen tározó méretezésére - ami a vízkészlet-gazdálkodási rendszertervezés szélsőséges határeseteként tekinthető - egyes szerzők a gazdasági követelményeket érvényesítő, egyszerű matematikai formulákat vezettek le (Déri 1970, Szpindor 1970). E modellek csak látszólag egyszerűek: a bennük alapállandóként szereplő vízhiány- és tározási egységköltség, valamint kockázati tényező valójában maguk is csak rendszerszimulációs vizsgálattal határozhatók meg. - A (3) modell működtetésének munkaigényessége jelentősen függ a méretezés során szinoptikusan kezelt megelőző részidőszak a számától és követő részidőszakok b számától. Feltéve, hogy a természetes vízhozamok sorozata egyszerű vagy legfeljebb