Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: Összesítő vízmérleg és szimulációs rendszermodell

384 Domokos Miklós - a (meghatározott ill. feltételezett üzemi program szerint móködő) tározók és átvezetések; - az egyes - meglévő ill. tervezett - vízhasználók meghatározott minőségű víz iránti igényei, amelyek (bizonyos határok között) ugyancsak valószínűségi változókként kezelhetők; - a vízhasználók szenny- (használt) vízvisszavezetései; - költségfüggvények: a tározók és átvezetések építési és üzembentartási költségei, a vízelőkészítés költségei, a vízhasználók által előállított eredmények, ill. ezeknek csökkenése a vízkorlátozás következtében, a szennyvíztisztítás költségei ill. a tisztítatlan szennyvizek bevezetése okozta károk stb. Az ilyen vízkészlet-gazdálkodási rendszermodellbe inputként a természetes vízkészletértékek (minél hosszabb) sorozatát táplálják be, outputként pedig pl. a rendszerrel kapott gazdasági eredményt - vagy a rendszerrel ehhárított gazdasági kárt határozzák meg. Az inputként igényelt hosszú vízhozamadatokat sokszor a megfigyelési adatsorok mesterséges meghosszabbításával állítják elő. A meghosszabbítást általában véletlen számok segítségével végzik, annak feltételezésével, hogy a múltbeli adatsorra jellemző statisztikai tulajdonságok - eloszlásfüggvény, autokorrelációs tényezők stb. - a jövőbeli adatsorra is érvényben maradnak (Kardos 1973). 4.2. A modellek alkalmazása tervezésre és üzemirányításra A belterjes vízkészlet-gazdálkodás e korszerű modelljei módszertailag nem különböznek alapvetően a külterjes vízkészlet-gazdálkodás korábban említett egyszerű munkaeszközeitől. E modellek ugyanis a vizsgált terület célszerűen kiválasztott részeire - esetleg vízhasználó-csoportjaira -, továbbá az alkalmasan megválasztott időszakok sorozatára - valamint a vízpótló és beszerző létesítmények különböző lehetséges méreteit és üzemredjeit képviselő különböző paraméter-kombinációk esetére felírt összesítő vízgazdálkodási mérlegeken alapulnak (1. ábra), amelyeknek az egymás közötti kölcsönhatásait is érvényesítik. Az egyszerűbb modellek a vízkorlátozás valamilyen várható mértékének (pl. a passzív vízmérlegű időszakok viszonylagos számának) a kimutatására szorítkoznak vagy általánosabban: tényleges vízkorlátozási mutatók és előírt határértékek összehasonlításával méreteznek (Domokos 1989). A gazdasági szempontokat is érvényesítő, elvileg sokkal használhatóbb modellek viszont az elért gazdasági eredményt ill. az elhárított veszteséget a mérlegeredmények (mutatók) sorozata és a költségfüggvények alapján határozzák meg. Ha (első lépésként) az EVM-nak csak közgazdaságilag kifejezhető része alapján méretezünk, a következő eljárást követjük. A tervezés stádiumában a rendszer egyes paraméterei - pl. a tározók és átvezetések nagysága és üzemelési rendje - az egyes vízhasználók telepítési helye, és üzemelési rendje - az egyes vízhasználók telepítési helye, termelési volumene és vízkorlátozásának megtűrt mértéke; a szennyvíztisztítás foka stb. - változtathatók. A rendszerméretezés úgy történik, hogy e változtatható paraméterek igen sok lehetséges kombinációjára - változatlanul input és egyéb rögzített paraméterértékek (pl. meglevő vízhasználók adatai, rögzített költségfüggvények stb.) mellett - újra és újra szimulálják a rendszer működését. Minden egyes paramé-