Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: Összesítő vízmérleg és szimulációs rendszermodell

Összesítő vízmérleg és a szimulációs rendszennodell 385 terkombinációkhoz, végeredményként, a rendszerrel elért népgazdasági eredmény vagy a vele elhárított népgazdasági kár sokévi átlagértékét kapják. A felvett paraméterkombinációk közül azt tekintik gazdaságilag optimálisnak - tehát a rendszer kiépítése szempontjából legcélszerűbbnek -, amelyhez a legnagyobb eredmény ill. az elhárított legnagyobb veszteség tartozik, vagyis amelynek megvalósulása esetében a rendszer célfüggvénye maximumot ill. minimumot ér el. Adott kiépített rendszer esetében a mindenkori optimális üzemelési intézkedések kiválasztásához is igen jó szolgálatot tehet a rendszer modellje. Adott időpontban (adott vízkészlet-gazdálkodási helyzetben) ugyanis az intézkedések különböző kombinációi lehetségesek, azonban a rendszer elemei közötti bonyolult kölcsönhatások miatt általában közvetlenül nem ítélhető meg, hogy melyik intézkedés-kombinációtól várható a legnagyobb gazdasági eredmény (ill. a legkisebb veszteség). EKkor a várhatóan leggazdaságosabb döntés kiválasztása érdekében a modellbe helyettesítve az intézkedés-kombinációkat jellemző különböző paramétercsoportokat, szimulálják a rendszer működését. A döntés természetesen ebben az esetben is csak bizonyos 1-nél kisebb valószínűséggel lesz optimális, hiszen számos, az intézkedéstől független paraméter (pl. az input, sőt bizonyos mértékig a vízigények) jövőbeli alakulása, valószínűségi változó lévén, csak hozzávetőlegesen jelezhető előre. 4.3. A gyakorlati alkalmazhatóság feltételei A vízkészlet-gazdálkodási rendszerek méretezésére szolgáló modellek rendkívül körültekintően, lehetőleg valamennyi szóbajöhető fontosabb paraméter hatását érvényesítve, általában nagy matematikai apparátussal - noha még így is sokszor durva, sőt vitatható egyszerűsítésekre kényszerülve - oldják meg a kitűzött feladatokat. Alkalmazásuk - márcsak a rengeteg lehetséges változat szimulálása miatt is, - áltlaában csakis számítógépekkel történhet. A korszerű modellek gyakorlati használhatóságához azonban, hatalmas információigényük miatt, ma még szó férhet: különösen azokéhoz, amelyek elvileg a leghasználhatóbbnak ígérkeznek, mivel gazdasági optimumot keresve méreteznek, tehát költségfüggvények ismeretségét feltételezik. Ezeket a költségfüggvényeket ugyanis általában még nem tudják megbízhatóan meghatározni. Hasonlóképpen a jövőben-a fejlesztés különböző szakaszaiban - várható vízigényeknek, azok idő- és területi eloszlásának meghatározása is sok nehézségbe ütközik még (Csermák 1973). Ezeknek az alapvető adatoknak ill. függvényeknek a becslései legtöbbször kérdésessé teszik a mégoly szabatos és bonyolult matematikai apparátust alkalmazó rendszermodellek gyakorlati alkalmazhatóságát. További nehézséget jelent még ma, hogy a tervezést irányító és a döntésekért felelős személyek gyakran alábecsülik vagy túlbecsülik a matematikai módszerekben rejlő lehetőségeket. Ennek ellenére a modellek kidolgozását jelentős eredménynek kell minősítenünk, és pedig nemcsak tudományos, hanem gyakorlati vízkészlet-gazdálkodási szempontból is. Hasznuk ugyanis kettős. Egyrészt azzal, hogy számbaveszik és felsorolják a vízkészlet-gazdálkodási rendszerek szimulációval való méretezéséhez nélkülözhetetlen kindulási adatokat ill. függvényeket, ráirányítják ezekre a figyelmet és ezzel meggyorsítják a megbízható meghatározásukra szolgáló mérési és számítási,