Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: Összesítő vízmérleg és szimulációs rendszermodell

Összesítő vízmérleg és a szimulációs rendszennodell 379 csoportosítsuk a vizsgálat során önállü egységekként kezelendő rendszer-elemekké. Többnyire az alábbi típusokba tartozó vízgazdálkodási rendszerelemeket különböztetjük meg: - természetes és mesterséges vízfolyás-szakaszok; - természetes és mesterséges tavak (tározók); - felszín alatti víztartók (földkéreg-darabok); - vízhasználók; - meghatározott rend szerint működő vízügyi létesítmények (zsilipek, szivatytyúk stb.); és - egyéb vízi létesítmények (pl. árvízvédelmi töltések). 3. A vízgazdálkodási rendszer méretezésének általános eljárása 3.1. Az elvárások mátrixa (EVM) Valamely vízgazdálkodási rendszerre vonatkozó vizsgálat célja általában kettős: - a rendszer változtatható méretű (leginkább: jövőben létesítendő) elemeinek a rendszer célkitűzése szempontjából való optimalizálása (valamint esetleg létesítésük optimális időrendjének meghatározása), - a rendszer célkitűzése szempontjából optimális működési rend megtervezése. E kettős célra irányuló vizsgálat elvégzésének alapvető feltétele nyilvánvalóan a rendszer célkitűzésének meghatározása. (Enélkül a többször is használt „optimális" szónak nem lenne értelme.) Egy-egy vízgazdálkodási rendszeren belül általában igen sok, részben összefogó, részben ellentétes érdek ill. igény jelentkezik, a rendszer méretezésének megkezdése előtt célszerű ezeket az elvárásokat táblázatba, az űn. elvárások mátrixába (EVM) összegyűjteni. Az általános EVM részben számszerűsített, részben csak szövegesen meghatározható elvárások gyűjtője. A számszerűsített elvárásra példa: adott folyószakasz vízhozama legyen x mV, legalább P

x valószínűséggel. A nem számszerűsíthető elvárásra példa: Növekedjék a lakosság életbiztonsága; a táj váljék szebé, emberek számára vonzóbbá. Természetesen az utóbbi típusba tartozó elvárások egyes összetevői szintén számszerűsíthetők - a példa esetében, egyebek között, vízminőségi követelmények, alsó és felső vízszint-határértékek előírásával - de teljes egészükben nem fejezhetők ki számokkal. A vízgazdálkodási rendszer kettős célkitűzésű vizsgálata a legáltalánosabb esetben úgy történik, hogy elkészítik a rendszerelemek különböző méretein és különböző üzemrendjén alapuló tervváltozatok kellő számú sorozatát, majd minden egyes tervváltozathoz előállítják az elvárások kielégítési mértékét jellemző mutatók mátrixát (kielégítési mátrix), s a tervváltozatok közül annak megvalósítását határozzák el, amelynek kielégítési mátrixa a leginkább megközelíti az EVM-ot. A vizsgálat elvégzése előtt azonban pontosan meg kellene mondani, hogy mit értünk: - a tervváltozatok kellő számú sorozatán és - hogyan értelmezzük a - nem is csak számokat tartalmazó kielégítési és az elvárási mátrix közötti közelítés mértékét.