Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

3. füzet - Vörösmarty, C. J.-Moore, B. (III.): Osztott paraméterű vízmérleg és folyami transzportmodellek a globális éghajlatváltozások vizsgálatához

Osztott paraméterű vízmérleg és folyami transzport modellek .. 301 A teljes csapadék középértékeit (mm/év) reprezentáló izohiétákat az ARC INFO területi információs rendszer felhasználásával (Environmental System Research Institute Inc., Redlands, California) digitalizáltuk és azután a 1/2° x 1/2° méretű rácselemekre számítottuk át. A havi esó vagy hőmennyiségeket az egyes helyekre megadott (az éves csapadékösszeg százalékában kifejezett) csapadék hisztogramok alapján és kétdimenziós interpolációval határoztuk meg (Akima 1978). A potenciális evapotranszspiráció adatait szintén a fenti UNESCO kiadványból vettük. Az adatfeldolgozás menete is megegyezett a csapadékéval. A potenciális evapotranszspiráció értékeit a léghőmérséklet, a radiációs mérleg és a párologtató felületek nedvesítettsége alapján határoztuk meg. Az intercepciós veszteségeket közvetlenül nem vettük figyelembe, hanem a becsült ET

0 érték részeként szerepeltettük. Ahóolvadás meghatározásához további adatokra: a felszíni hőmérséklet és a térszín magassági értékeire volt szükség. A havi középhőmérsékletek adatait Willmott-Rowe (1986) alapján 1/2° x 1/2° méretű területelemekre rögzítettük. A tengerszint feletti magasságokat a haditengerészet 30 m magassági lépcsőkben megadott adatai alapján határoztuk meg (National Center forAthmospheric Research - NCAR/NAVY 1984). Az eredeti adatokat 10 földrajzi percenként adták meg, amelyeket 1/2° x 1/2° elemekbe integráltunk. Az egyes területelemek vízkapacitását a talajszerkezet és a növényzet függvényében határoztuk meg (/. táblázat). A növénytakaró fajták mellett hat talajszerkezet osztályt vettünk figyelembe. Saxton és társai nyomán (1986) 30 Pa vízpotenciál mellett mért talajnedvesség jellemző adatai alapján először a hat talajszerkezet osztály mindegyikére a jellemző vízkapacitást határoztuk meg a teljes talajtérfogat százalékában. Ezután jellemző gyökérzóna mélységek következtek a talajszerkezet és a növénytakaró osztályok különböző kombinációra a Thorthwaite-Mather (1957) által megadott hozzárendelési séma felhasználásával. A százalékos vízkapacitás és a gyökérzóna mélység szorzata határozta meg a vízkapacitás értékét milliméterben (I. tábláI. táblázat Л növénytakaró, a talajszerkezet, a gyökérzóna mélysége és a talaj vízkapacitása Növénytakaró erdő füves és bozótos 1 alajszerkezet gyökérvízszabad gyökérvízszabad mélység kapacitás kapacitás mélység kapacitás kapacitás m mm m mm Homok 2,5 353 196 1,0 141 78 Homokos vályog 2,0 400 218 1,0 200 109 Iszapos vályog 2,0 546 282 1,3 355 183 Agyagos vályog 1,6 563 243 1,0 352 152 Agyag 1,2 582 153 0,7 340 89 Litozol 0,1 27 14 0,1 27 14