Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
3. füzet - Vörösmarty, C. J.-Moore, B. (III.): Osztott paraméterű vízmérleg és folyami transzportmodellek a globális éghajlatváltozások vizsgálatához
302 Vörösmarty, С. J. és Moore, В. zat.) A nagyon sziklás litozolok kivételével az eredményül kapott fajlagos vízkapacitás növényzet és talajszerkezet függök voltak. Tizenegy 27 és 582 mm között változó potenciális vízkapacitás értéket generáltunk. Hasonló számítási sorozattal határoztuk meg a szabad vízkapacitás értékét, amelyet a vízkapacitás és a hervadáspont értékek különbségeként határoztunk meg (I. táblázat). Tekintettel arra, hogy a szabad vízkapacitás szintén a növényzet és talajjellemzők függvénye, ezért értékei széles határok között mozogtak (14-től 282 mm-ig). Ezek az értékek alternatívátjelentenek az utóbbi (Kellogg-Zhao 1988) globális klímamodellekben alkalmazott egyszerű vfzkapacitás mezővel (150 mm) szemben. Az I. táblázatban közölt adatok más földrajzi referenciákkal ellátott adattömbökkel együtt szolgáltatták az alapadatokat a kontinens léptékű vízkapacitás és szabad vízkapacitás értékek meghatározásához. Dél-Amerika talajszerkezet adatait 1:5 000 000 méretarányú grid térképről nyertük (FAO/CSRC 1974). A. növénytakarót Matthews (1983) adatai alapján határoztuk meg, az 1/2° felbontásra konvertálva. Dél-Amerikában tizennégy átfogó ökoszisztéma típust lehet meghatározni. A területen az erdő az uralkodó növénytakaró (az egész terület több mint 80 százaléka) az örökzöld trópusi erdő. A füves sztyeppterületek és a szavanna a földrész 30%-ára terjed ki. A bozótos terület a fennmaradó 20%. Tíz vízkapacitás kategória fedi le a területet 27-től 582 mmig terjedő tartományban, ezek területtel súlyozott átlaga 394 mm. A tíz szabad vízkapacitás osztály 14-tól 282 mm-ig terjed. A területtel súlyozott átlag Dél-Amerikában 144 mm. A vízkapacitás és a szabad vízkapacitás területi eloszlása jól korrelál a növényzettel, így az erdős területek nagy vízkapacitás értékeivel szemben élesen elkülönül a kisebb biomasszával jellemezhető területek csekély vízkapacitása. 1.3. A vízszállítási modell szerkezete és a szükséges adatok A vízszállítás leírására egy olyan, több területi elemből álló, dinamikus modell szolgál, amely a vízgyűjtőn belül az egyes területi elemeken keresztül áthaladó vízhozamot számítja (1. ábra). Ez a modell a vízmérlegmodellel meghatározott lefolyásértékeket a vízfolyáshálózat, a mederbeli levonulás és az ártéri elöntések ideje és kiterjedése alapján összegzi. A lefolyás számítása havi közepes vízhozamként történik. A vízmérleg modell által generált lefolyás irányítja a vízszállítás modellt, ezért az így számított vízhozamok hosszabb időszak jellemző éghajlati átlagértékének tekinthetők. A modellt először az Amazonas/Tocantins renszerre alkalmaztuk. Ez a folyórendszer adja az egész Föld éves lefolyásának mintegy ötödét. A szimulált Amazonas medence 1936 területi elemből áll (5,9 x 10 ó km 2). A Tocantins folyó további 315 területelemet (0,96 x 10 6 km 2) jelent. A folyóhálózat topológiáját kézi úton a DMAAC (1980-86) 1:1 000 000 méretarányú, az egész AmazonasAIocantins medencére kiterjedő térkép sorozata segítségével határoztuk meg (Operational Navigation Charts). Minden 1/2° élhosszüságú területelemre a térképen feltüntetett folyók és kisebb vízfolyások hálózatának vizsgálata alapján határoztuk meg a jellemző lefolyásirányt.
