Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Hajós Béla: A vízügyi államigazgatás szervezete és tevékenysége Németországban

220 Németh Miklós Amikor a jelen Dublini Nyilatkozatot a Konferencia résztvevői az 1992. évi Rio de Janeiroban megrendezére kerülő „Világ Csúcstalálkozón" összegyülekező vezető politikusok figyelmébe ajánlják, sürgetik a kormányokat a Konferencia jegyzőkönyvében foglalt megvalósítási javaslatok és módok gondos tanulmányozására, valamint ezen javaslatok sürgős intézkedési tervekben, programokban történő megfogalmazására a víz és a fenntartható fejlődés érdekében. Alapelvek Összehangolt intézkedésre van szükség a túlfogyasztás és a szennyezés jelenlegi irányzatainak visszafordítására, valamint az aszályok és árvizek fokozódó veszélyének mérséklésére. A Konferencia jelentése négy Alapelv figyelembevételével helyi, országos és nemzetközi szinten foganatosítandó intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg. 1. Alapelv: Az édesvíz véges és sebezhető természeti erőforrás, amely elengedhetetlen az élet fenntartása, a fejlődés és környezet védelme szempontjából. Figyelembe véve, hogy a víz minden élet forrása, a vízkészletekkel történő hatékony gazdálkodás teljességre törekvő szemléletet követel meg, amely a társadalmi és gazdasági fejlődést a természetes ökorendszerek védelmével kapcsolja össze. A hatékony gazdálkodás a felszíni és felszín alatti vizek teljes vízgyűjtőjére kiterjedően hangolja össze a föld- és vízhasználatokat. 2. Alapelv: A vízkészlet-gazdálkodás és fejlesztés a különböző szintű vízhasználók, telezők és politikai irányítók részvételén kell alapuljon. A részvételi megközelítés a víz fontos szerepének fokozott felismerését jelenti a politikusok és a közvélemény részéről. Azt jelenti, hogy a vízi létesítmények tervezése és megvalósítása során a döntéseket a legalacsonyabb illetékes szinten, a lakosság teljeskörű bevonásával és a vízhasználók együttműködésével kell meghozni. 3. alapelv: A nők központi szerepet játszanak a víz beszerzésében, megóvásában és az azzal való gazdálkodásban A vizet beszerző és felhasználó, valamint az élő környezetet védő nők kulcsszerepét a vízkészletek hasznosítására és a vízgazdálkodó intézmények, rendszerek csak ritkán juttatják kifejezésre. Jelen elv elfogadása és megvalósítása egyértelmű politikai döntéseket követel, amelyek figyelembe veszik a nők sajátos igényeit és amelyek szakmai felkészültséget és jogkört biztosítanak számukra a vízügyi programok valamennyi szintjén - általuk meghatározandó módon - történő közreműködésre, beleértve a döntéshozatalt és megvalósítást is. 4. Alapelv: Az egymással versengő vízhasználatok szempontjából a víz gazdasági értékkel bír és a gazdasági javak kategóriájába sorolandó. Jelen elvnek megfelelően lényeges annak felismerése, hogy az egészséges ivóvíz és a biztonságos szennyvíz-elvezetés - elérhető áron - minden ember alapvető joga.