Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

66 Brechte!, H. M. és Führer E. Eddig abból lehetett kiindulni, hogy az erdő és az erdőgazdálkodás más vegetációs formákhoz ill. talaj hasznosítási módokhoz viszonyítva a leghatásosabb védelmet képviseli a talajvíz és a felszín feletti vizek részére (

Führer et al. 1988). A talaj sértetlen tározóképessége esetén még a hagyományos erdészeti trágyázások után is csak a vizek legkisebb tápanyagterhelését lehetett megállapítani. Ehhez azonban figyelembe kell vennni, hogy az eddig hozamfokozási céllal végzett trágyázások között hosszú időszakok telnek el, az adagok csekélyek és a trágyázott területek kicsinyek. Az erdők légszennyező anyagok általi, jelenleg erős terhelésével kapcsolatban azonban az erdő vízvédelmi szerepe fokozottan veszélyeztetve van. A látható erdőkárok mellett, legalábbis az immissziónak kitett hegyoldalakon, a csekély pufferkapacitású talajok esetében az erdő eddig tartamosan működő szűrőrendszerének összeomlásával kell számolni. Ezáltal a talajvíz és a föld feletti vizek növekvő terhelésétől kell tartani, amelynek során nemcsak a káros anyagok jelenlegi ülepedése játszik szerepet, hanem különösen az erdei ökoszisztémában eddig lekötött károsés tápanyagok is aktivizálás és kimosódás által jelentőssé válnak. A talaj és a vizek tartós védelme csak a savbevitel erélyes csökkentése által érhető el. Az olyan erdészeti meliorációs tevékenységek, amelyek ökológiai kockázatokkal járhatnak, nem tekinthetők a csökkentés változatainak, hanem csak áthidaló jellegűek lehetnek. 2. Szervetlen anyagok csapadékkal való ülepedése különböző fafajú állományokban A légszennyező anyagok immissziója következtében nagy területeken kirajzolódó erdei károk közötti okozati összefüggés tisztázására és abból az aggodalomból, hogy ezek közvetlen vagy közvetett hatással lehetnek a felszín feletti és alatti vizek minőségére, Bajorország, Baden-Württemberg, Rheinland-Pfalz, Hesszen és AlsóSzászország szövetségi tartományok erdészeti kutatóintézetei kiterjedten vizsgálják az anyagok ülepedését erdőterületeken (Lehnardt-Brechtel-Boness 1976,1980,1983, 1984, Brechtel-Führer 1986, Brechtel 1987/a, 1989/b). A már meglevő mérési eredményekből világosan látszik, hogy a csapadékkal való ülepedés* különösen a savképző anionoké, erdő alatt sokkal nagyobb, mint szabad területeken (Brechtel 1988/c, 1989/b,c). Ez különösen a lucfenyőre és erdeifenyőre vonatkozik. Például szulfát-kénből (SO4-S) szabadföldön 0,5-3,9 g m ' évi ülepedést mértek, ez az érték erdei fáknál így alakul: bükk és vöröstölgy 1,1-5,0 g m"

2, tölgy 3,0-4,9 g m 2, erdeifenyő 3,5-6,0 g m'

2 és lucfenyő 2,1-8,1 g m"

2. Ebből világossá válik, hogy az erdei ökoszisztémákat az immissziós anyagok sokkal erősebben terhelik, mint a mezőgazdaság területeket, amelyeknél főleg csak a leesett csapadék (eső és hó) befogadótól független nedves ülepedésének és a szedimentációnak a hatása érvényesül. A faállományok érdes koronafelületén ezenfelül jelentős mértékben további nedves ülepedésre is sor kerül lerakódott (harmat és dér) és felfogott (köd és zúz*A csapadékkal való ülepedés: elem- vagy anyagtartalom ahogyan azt meghatározott gyűjtési időszakokon belül oldva, a szabadtéri csapadék, ill. az állományi csapadák (koronán áthulló és törzsi lefolyás) összesített problémáiban meghatározták (Brechtel 1989/e).