Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Az erdészeti hidrológiai kutatás az NSzK-ban 65 Sollingban például az 1969-74 évek átlagában 1060 mm évi csapadék esetében egy idős lucfenyves és egy idős bükkös között a beszivárgó víz mennyiségében 166 mm különbséget találtak, amelynek több, mint 2/3-a a lucfenyő nagyobb intercepciós párologtatására vezethető vissza. Hasonló nagyságrendű eltérések adódtak egy normál csapadékú évek (1931-60: 663 mm) a Rajna-Majna síkságon bükk, vöröstölgy, kocsánytalantölgy és erdeifenyő különböző korú állományainak beszivárgó vízmennyisége között is. A különbségek szélső értéke 162 mm volt egy fiatal bükk és 0 mm egy erősen elfüvesedett idős erdeifenyves alatt. 1.2. A lefolyás és az árvíz időbeni megoszlása Az árvíz eredetének vidékein, vagyis túlnyomóan felszín feletti lefolyású termőhelyeken elsősorban olyan vizsgálatokat végeztek, amelyek célja az erdőnek és az erdőgazdálkodásnak a lefolyás menetére gyakorolt hatásának megállapítás (Brechtel 1970/b, 1979, 1982, Brechtel-Lehnardt-Toldrian 1975, Brechtel-Balazs 1978, Brechtel-Scheele 1978, Balazs 1988). E vizsgálatok fontos eredménye, hogy az erdő intercepciós tárolása (a koronatérben és az avartakaróban átmenetileg visszatartott csapadék) az árvizek levonulásának csökkentésében csak alárendelt szerepet játszik. Esőnél a benedvesedési veszteségek fafajonként legfeljebb 1-4 mm nagyságrendben változnak. Még ha az avartakarót is figyelembe vesszük, akkor is csak 2-8 mm-es retenciós összértékek várhatók. Ennek megfelelően az árvíz csökkentése szempontjából lényegesen nagyobb jelentőségű, ha a tenyészeti időszakban az erdő transzspirációs párologtatása által a talajban vízhiány alakul ki, ezáltal számos középhegységi termőhelyen előforduló felszínközeli lefolyás gyakorisága és mértéke egyaránt erősen csökkenthető. Az erdőtalaj ily módon létrejövő tulajdonságát mutatják a krofdorfi kutatási területen végzett esőztetési kísérletek is. Az 1973-as vegetációs periódust követően különféle talajokon tenyésző idős bükkösök alatt csak 48 mm és 207 mm közötti esőztetések után keletkeztek felszínhez közeli lefolyások. E „földben levő árvízvisszatartó medence" időben érvényesülő hatását különösen havas csapadék esetében az erdő intercepciós párologtatása döntő mértékben befolyásolhatja. 1.3. A lefolyás minősége A légszennyezés okozta erdőkárok növekedésével az erdei ökoszisztémák egész vízkörforgalmát felölelő vízminőségi vizsgálatok az erdészeti hidrológiai kutatás legfontosabb súlypontját képezik ma a Német Szövetségi Köztársaságban. Vizsgálják a csapadékból származó ülepedést szabadföldön, az erdei csapadék által szállított anyagokat, a lehullott és felfogott csapadék anyagtartalmát, a szivárgó víz kémiai összetételét a talaj különböző mélységeiben, valamint a felszín feletti és a felszín alatti lefolyás kémiai összetételét (Scheele-Brechtel-Seifert 1980, Brechtel-Sonnenborn 1984, 1986, Brechtel 1985/a, 1988/a, 1988/b, 1989/a). A cél az erdei ökoszisztémák immissziós terhelésének mennyiségi meghatározása, valamint rendszeren belüli anyagmozások és károsító hatású mechanizmusok megismerése (Brechtel et al. 1985, 1986).