Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)
1. füzet - Török László: A szűrőöblítés hidraulikája
A Kettős-Körös felső szakaszának kialakítása 51 sok közül öt még az 1830-as években elkészült (Gőg 1984). 1840-45 között további harminchat. (Az átvágások legnagyobb része rövid idő alatt feliszapolódott és később újra kellett azokat ásni.) Az 1850-es évektől a kormány nagyszámú közmunka és községi erőt irányított a mederátvágás bővítéséhez, és mélyítéséhez, valamint a még meg sem kezdett átvágások kiásásához. Ezen munkavégzések során 1851-ben a Fekete-Körös vizét Békés belsőségétől elterelték (i. ábra). A mai Kettős-Körös jobb oldali 22,350 tkm-től (Tátra utca) új, 2 919 m hosszú csatornát - a „békési nagycsatornát" - ásták meg. Később, amikor a Tiszától kiindulva a Hármas- és Kettős-Körös mederátvágásait megszámozták, ez a munka lett az 52. sz. Povádi-átvágás (/. ábra). Ezzel a mederátvágási munkával a Fekete-Körös a városon kívül, a Povádi temetőnél - a 19,400 jobb oldali tkm-nél - csatlakozott a Fehér (Egyesült v. Nagy)-Köröshöz. (Ez az átvágás sem fejlődött ki a kellő méretre, a szükséges vízszállító képessége nem alakult ki, feliszapolódott. 1861-ben újra kellett ásni, mélyíteni és szélesíteni). A fehér-körösi szabályzások a Békés megyei szakaszon a nagy sürgősség ellenére, még 1851-ben sem indultak meg, inkább csak fenntartás jellegű munkákat végeztek. 3. Л Fehér-Körös szabályozásának terve A folyók szabályozásával foglalkozó első tervezőknek semmi adatuk nem volt a folyók vízhozamával kapcsolatban. A töltések távolságának megállapításához sokszor téves elképzelésük volt. A Körös Szabályozási Társulatnál a Körösök és a Berettyó folyók töltéseit Bodoki Károly tervezte, Keczkés Károly (Vásárhelyi Pál 1846. április 8-i halála ulán a szabályozási ügyeket ő intézte) országos középítési felügyelőtől 1848. március 21-én véleményt kapott a folyók vízhozamával kapcsolatban. Ezen véleményt a Kereskedelmi Minisztérium 1853. július 10-én kelt rendeletében megerősítette. Ekkor még a Fehér-és Fekete-Körös közül a Fehér-Köröst tartották jelentősebb vízfolyásnak. A kapott adatokat Bodoki jóval - több mint 40 %-kal - megemelte, és így a levezetendő vízmennyiségeket a Fehér-Körösön 310 mY'-ben, a Fekete-Körösön 203 mY'-ben állapította meg (/. táblázat). A Fehér-Körös Arad megyei szakaszát Bodoki szabályozottnak tekintette. Gyula és Békés között a folyó eredeti vonalát kívánta megtartani. Terve szerint a Fekete-Körösnek Nagyzerénd községtől, a Fehér-Körös menti Gyulavarsánd községig új, 10 km hosszú medret kellett volna ásni. Itt lett volna a két folyó egyesítése. Célja az volt, hogy az Egyesült-Körös Gyuláig legyen hajózható s ott kikötő épüljön. Ennek a tervnek megvalósítása érdekében, a mai Szt. László utcai hídtól a Szt. József temetőig terjedő 1,7 km-es szakaszon, 24 öl (45,5 m) szélességre bővítették volna ki a Fehér-Köröst. Ennek a nagyszabású tervnek a költségei azonban igen magasak voltak. Bodoki fehér-körösi szabályozási tervét, az akkor illetékes Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium (K.K.M.) Vízszabályozási, Hajózási és Csatornaépítési Osztálya helyesnek találta, de néhány módosítási szükségesnek tartott még a terven elvégezni. így pl. Gyula belsőségi szakaszán 35 öl (66,36 m) széles sa t ín !. rló a
