Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Starosolszky Ödön: Széchenyi és a magyar vízgazdálkodás-tudomány

236 Starosolszky Ödön gély menti sebességek eloszlására. A maga idején úttörő vállalkozás eredményéről terjedelmes tanulmányban számolt be, amely a világon az elsők között állapítja meg a függély menti sebességeloszlás törvényét. Vásárhelyi, mint a magyar vízépítés kiemelkedő egyénisége, a Magyar Tudós Társaság egyik első műszaki képzettségű tagja lett, aki méltón szolgál arra a jellemzésre, hogy a legnagyobb magyar a legnagyobb magyar vízépítőmérnököt tudhatta oldala mellett, aki szakképzettségével valóban európai színvonalon állt. Bár a hivatásos történészek tagadják, hogy a múlt nagyjainak lehetnek üzenetei a jelen számára, és azokat inkább belemagyarázásnak tartják, engedtessék meg a Széchenyi által inspirált Vásárhelyi munkái alapján néhány mára vonatkozó szakpolitikai és vízgazdálkodás-politikai következtetést megkockáztatni: - a társadalom és a gazdaság igényeinek kielégítésére létrehozandó mérnöki alkotások kétségkívül szükségszerű beavatkozások a természet életébe, a természet törvényeinek ismerete révén azonban hatásaik előrebecsülhetők, megszüntethetők vagy legalább is csökkenthetők; - a publikum előtt folytatott vitákban a mérnök kötelessége a szakmai álláspont kifejtése és támadások elleni védelme, a társadalom meg nem-értése nem jelentheti a szakmai álláspont feladását, hanem sokkalta inkább annak meggyőző bizonyítását; - a mérnök eredményes munkát csak akkor fejthet ki, ha valós célokat szolgál, amelyek feltételeit a politikusok és közgazdászok megteremtik; - a vízgazdálkodástudomány megállapításainak helyességét és igazságát a megépült müvek tapasztalatai jobban támasztják alá, mint bármiféle mesterkélt okoskodás. Születésének 200. évfordulóján tisztelettel gondolunk Széchenyire, aki messze előrelátóan körvonalazta a magyar vízgazdálkodás feladatait és akinek a gondolata révén megalakult Magyar Tudományos Akadémia ma is otthont ad a Vízgazdálkodástudományi Bizottságnak s így a szakma tudományos fejlődésének is. Azt hiszem felesleges hangsúlyozni, hogy párszáz méterre innen az 1838-ban sokat vitatott Lánchíd ma is áll, amely ellen a közvélemény nevében sokan harcoltak, és amely majdnem 150 éve szolgálja a magyar közlekedést. A Lánchíd példája arra int, hogy a nagy elmék alkotásai első időkben nem mindig népszerűek, értékük azonban időtálló és a történelem igazolja helyességüket, ha meg is építik őket. * * *