Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: Az 1990. évi aszály Magyarországon

126 Pálfai Imre A Tiszán 1990-ben csak Tiszabecsnél észleltek a korábbinál alacsonyabb legkisebb vízállást: az 1984. évi 2,07 m-re szemben az új LKV -2,46 m (szept. 2.) lett. Ennek kialakulását feltehetően medermélyülés is befolyásolta. A duzzasztás alatt nem álló Közép-Tiszán mindössze 0,10-0,20 m-rel voltak magasabbak az 1990. évi legkisebb vízállások a korábbiaknál. Pl. Szolnoknál az LKV-2,72 m (1968. július 19-én), az 1990. évi legalacsonyabb vízállás pedig -2,58 m (aug. 10-én). A Tisza szegedi vízmércéjén 1990-ben az NV csupán 2,98 m-t ért el, jóval elmaradva a korábbi időszak legkisebb M^-től, ami 3,25 m volt, s 1921 óta állt fent. Az évi legnagyobb vízállások száz éves adatsorának eloszlásvizsgálata szerint a 2,98 m-es érték előfordulási valószínűsége 1 %-nál kisebb. A szegedi szelvényben 1990 nyarán - az ATV VÍZIG vízrajzi csoportjának mérései szerint - 115 m

3 s

1 volt a legkisebb vízhozam (aug. 8-án, 0,86 m-es vízállásnál). Ez nagyon kicsi érték, de nem rendkívüli. Ennél kisebb többször is előfordult: 1904, 1946, 1952 és 1986 nyarán kb. 100 m

3 s1 volt a legkisebb nyári vízhozam. Rendkívülinek minősíthető viszont az igen kicsiny középsebesség (v

k = 0,11 m s

1), ami - a kis vízhozamon kívül - a törökbecsei vízlépcsőnél (Jugoszlávia) alkalmazott, a szokásosnál nagyobb duzzasztás miatt állt elő. A vízszint esését a szegedi szakaszon kb. 1 mm/km-re lehetett becsülni (pontos meghatározás a vízszintrögzítés alapján sem sikerült). A tiszai vízrajzi adatok értékelésénél figyelembe kell venni a folyót terhelő vízhasználatokat és a vízlépcsők üzemeltetését is; 1990 nyarán a Tiszából kivett vízhozamok összességében 50-60 m

3 s'-ra becsülhetők. A Fehér- és a Fekete-Körös határszelvényében 1990. augusztus elején - a Körös vidéki VÍZIG adatai szerint - a vízhozam szinte nullára csökkent, azt megmérni nem lehetett. A Maros makói vízmércéjén az 1990. évi nagyvíz mindössze 0,90 m-t ért el, szemben a korábbi, 1918 óta fennálló legkisebb NV 1,42 m-es értékével. Az 1990. évi középvíz -0,39 m, szintén alacsonyabb, mint az eddigi legkisebb KÖV, ami -0,17 m (1904-ben). Az 1983. decemberében észlelt -1,00 m-es kisvízi rekord is megdőlt, az új LKV-1,03 m (1990. szept. 6.). A marosi vízhozammérések eredményeiből arra lehet következtetni, hogy a közölt rendkívül alacsony vízállások kialakulásában nemcsak a hosszú szárazság, de a meder mélyülése is közrejátszott, ugyanis a vízhozamok tekintetében az 1990. esztendő nem volt olyan szélsőséges. Az 1990. évi középvízhozam 85 m

3 s

_

1, míg a korábbi legkisebb érték 65 m

3 S"

1 (1904). Az 1990. évben mért legkisebb vízhozam 35,5 m

3 S"

1 (szept. 6-án -1,02 m-es vízállás mellett), ezzel szemben pl. 1952. augusztus 19-én -0,36 m-es vízállásnál 31,1 m

3 s '-ot mértek. A Maros makói szakaszának medermélyülését az 1973. évi és 1983. évi mederfölvételek összehasonlítása is igazolja. A mélyülés folyamatának és mértékének, valamint okainak pontos feltárása szükséges. A kisvízfolyások vízhozama 1990. nyarán annyira lecsökkent, hogy helyenként, pl. Dél-Dunántúlon, több vízfolyás teljesen kiszáradt. Az állóvizek, kis és nagyobb tavaink vízszintje a száraz évsorozat következtében ugyancsak mélyre süllyedt. A Velencei-tó legutoljára az 1940-es évek végén volt az 1990. évihez hasonló alacsony vízállású. A Duna-Tisza közi sekély tavak vízkészlete a legkisebb értékre csökkent, a tavak közül sok kiszáradt. A felszín alatti vizek közül a talajvizet, illetve annak süllyedő szintjét a 3. és 8. ábrán mutattuk be. A karszvizek - a Dunántúli-középhegységben és Észak-Ma-