Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: Az 1990. évi aszály Magyarországon

Az 1990. évi aszály Magyarországon 131 gyarországon - ugyancsak érzékenyen reagáltak a hosszú szárazságra, szintjük és hozamuk jelentősen csökkent. Az 1990. évi vízrajzi adatok teljeskörű, részletes feldolgozása és értékelése külön tanulmányt érdemelne, különös tekintettel a szélsőséges kisvízi helyzetekre. Nem kevésbé fontos lenne a vízminőségi viszonyok behatóbb vizsgálata, az előbbiekkel összefüggésben. A kis vízhozamok, tározókban-tavakban a kis vízmélység, a nagy hőség, a változatlan szennyezőanyagterhelés, - mind olyan tényező mely a víz minőségére külön-külön is, de együttesen még kedvezőtlenebbül hat. 2.5. Az aszály következményei Az aszály káros következményei leginkább a mezőgazdaságot sújtják. Magyarországon 1990-ben - a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének becslése szerint {ÉT 1990) - a tervezettnél 2 millió tonnával (40%-kal) kevesebb kukorica, 170 ezer tonnával ( 30%-kal) kevesebb napraforgó és 1 millió tonnával (25%-kal) kevesebb cukorrépa termett. A gyepek és a pillangósok majdnem teljesen kiégtek. A zöldség- és a gyümölcsfélék, valamint a szőlők hozama is jelentősen csökkent, minőségük romlott. Az új szőlő- és gyümölcsültetvények közül sok kiszáradt. Az erdőgazdaságok két-három éves telepítéseinek egy része teljesen elpusztult. Az 1990. évi összes mezőgazdasági és erdőgazdasági aszálykárt a szakértők mintegy 50 milliárd forintra becsülik. Az aszály miatt az ország mezőgazdasági exportbevétele is csökkent, kb. 100 millió dollárral. A kedvezőtlen országos összképhez viszonyítva még súlyosabb helyzetbe kerültek egyes, a legaszályosabb körzetekben fekvő mezőgazdasági üzemek. Jellemző példa, hogy a kukorica ezeken a vidékeken a tervezett 0,8-1,0 kg m 2-rel szemben, a legjobb talajadottságok mellett sem adott többet 0,3-0,35 kg nr

2-nél, azaz a terméskiesés 60-70 %-os volt. A csapadékhiány és a nyári hőség megnehezítette a vízellátást, bizonyos szempontból rontotta az üdülési lehetőségeket és gátolta a vízi közlekedést. A lakossági vízellátás terén Budapesten a rendkívül alacsony Duna-vízállás ellenére nem volt lényeges zavar. Vízhiány csak időnként lépett fel, vízkorlátozást nem kellett elrendelni. Ehhez az ipari üzemek takarékosabb vízhasználata is hozzájárult {Szakács 1990). Országos viszonylatban a legtöbb probléma Észak-Magyarországon fordult elő, ahol a víztározók több egymás utáni évben sem töltődtek fel. A korábbinál mérsékeltebb ipari vízfogyasztás ellenére Egerben és Miskolcon, továbbá 50-60 községben többször is korlátozni kellett a vízszolgáltatást. Az ország egészét tekintve a települések 10%-ában volt időszakos, illetve részleges fönnakadás a vízellátásban {László 1990). A vízművel nem rendelkező települések és a tanyai lakosság vízellátása nemcsak az egyre mélyebbre alászálló talajvízszintek miatt, de az ezzel összefüggő romló vízminőség következtében is tovább súlyosbodott. Az öntözővíz-ellátás terén a szélsőséges meteorológiai-hidrológiai körülmények ellenére csak kisebb problémák adódtak, általános vízkorlátozásra nem volt szükség. Ezt előrelátó, vagy a pillanatnyi helyzethez igazodó intézkedésekkel lehetett elkerülni. Az öntözési idény előtt a tározókat feltöltötték, a vízhiányos körzetekbe más rendszerből vezették át az öntözővizet, ahol lehetett, a vízszolgáltatás veszteségeit igyekeztek csökkenteni, a folyók alacsony vízállása miatt több helyen provizórikus