Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Puskás Tamás: Hosszú távú vízrajzi fejlesztési irányelvek

Hosszú távú vízrajzi fejlesztési irányelvek 65 Ilyenek: a veszélyes szilárd hulladékok szennyező hatása a felszín alatti vizekre; az erdőirtás, a mélyszántás és általában a művelési ág és mód változásának hatása a beszivárgási, párolgási, lefolyási és eróziós viszonyokra; az állattartó telepek, valamint a műtrágyák és a növényvédő szerek szennyező hatása, továbbá a levegőszennyeződés kicsapódása. A jövőt illetően, egyrészt számolni kell a vízkárok ellen védett területek értékének növekedésével (ennek megfelelően a védelem biztonságának és hatékonyságának fokozódása iránti igénnyel), másrészt számolni kell a vízhasználat fejlődésével, ami újabb és újabb vízigényként jelentkezik. A vízhasználat fejlődését az ezredfordulóig (OMFB 1986) a következő néhány adattal lehet érzékeltetni: A lakosság belterületen élő része, vagyis az összlakosság 95-97%-a részesül közműves vízellátásban. Ez a közművekre kapcsolt más vízhasználókkal együtt a közüzemi vízművek kapacitásának (jelenleg 4,9 millió m

3 d1) 25%-os növekedését jelenti. Az ipar teljes vízigénye (jelenleg 7 milliárd m

3 a1) döntően a frissvíz-hűtéssel tervezett erőműfejlesztés folytán várhatóan másfélszeresére, a frissvíz-igény (jelenleg 3,1 milliárd m

3 a1) pedig több mint kétszeresére nő. Az öntözhető terület (jelenleg 4 ezer km

2) mintegy 30%-os bővítése lenne célszerű, és így az öntözővízszükséglet 1-1,3 milliárd m

3 a-'-ra nőne. A geotermikus energiahasznosítás megkétszerezésére kell számítani (a hévízfelhasználás jelenleg 150 millió m

3 a1). A felszíni vízerőhasznosítás több feladatú, folyócsatornázási nagylétesítménye a felsődunai vízlépcsőrendszer építése folyamatban van. Ez után következne majd a Tisza csatornázását befejező csongrádi, továbbá a két drávai vízlépcső. A vízparti üdülés, a vízgyógyászat és a vízi sport erőteljes fejlesztése lenne kívánatos. A népgazdaság összesített vízszükséglete az ezredfordulóra előrevetítve 9,1-11,3 milliárd m

3 a1, ebből a vízelhasználás 1,8-2,2 milliárd m

3 a1. A szükségletből 85% terheli a felszíni és 15 % a felszín alatti vízkészleteket. A vízkivétellel járó vízhasználatokon felüli, mederbeli vízhasználatokat, továbbá az élővízigényt és a vízgazdálkodási rendszerek vízveszteségeit is figyelembe véve országosan és sokévi átlagban a felszíni vízmérleg 36%-os, a felszín alatti vízmérleg 24%-os kihasználtságot mutat. Egyes térségek hasznosítható vízkészletének kihasználtsága az országos átlagnál lényegesen magasabb, helyenként és időszakosan eléri a 100%-ot. A helyi vízkészlet sokfelé szűkös volta miatt várható, hogy az ezredfordulón a vízellátás 50-60%-át regionális vízellátó rendszerek biztosítják, ivóvízellátás terén zömmel felszín alatti vízkészletekre támaszkodva. A kivett víznek átlagosan 80%-át visszavezetik, ezért a vízhasználat tervezett bővítésével tovább nő a használtvíz vagy szennyvíz mennyisége. Ezzel szükségszerűen növekszik a vízkészlet újbóli felhasználásának aránya és minőségének veszélyeztetése. A még nem szennyezett vízkészletek védelme is nehezebbé válik. Végül minthogy a déli országhatáron kilépő vízkészletnek mindössze huszadrésze ered hazánk területéről, ebből következik, hogy az országon átfolyó vízkészlet hasznosításánál - mennyiségének és különösen minőségének tőlünk független .alakulása miatt kockázattal számolni kell.