Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Puskás Tamás: Hosszú távú vízrajzi fejlesztési irányelvek

66 Puskás Tamás 1.2. A vízgazdálkodás belterjes fejlesztésének irányzata A vízgazdálkodás fejlődésének ismeretében, pusztán előrelátó gazdasági megfontolásból is, előtérbe kell lépnie annak a már ma is érvényesülő törekvésnek, hogy - a szomszéd államokkal való vízügyi együttműködés továbbépítése mellett - vízviszonyainkat az eddiginél racionálisabban, belterjes módon alakítsuk tovább. Ezt a törekvést ösztönzi a társadalom fokozódó érzékenysége életterének, környezetének megvédése ill. amberhez méltó kialakítása iránt, amely érzékenység tömegeket mozgat meg, és a legtöbb fejlett országban már szigorú intézkedések megtételére késztette a kormányokat. A vízgazdálkodás belterjes fejlesztésének főbb jellemzői, ill. követelményei: - A földet ért csapadék minél nagyobb részét - a mezőgazdasági követelmények figyelembevételével - elsősorban a talajban tárolják. - A fölös víz elvezetését és a vízpótlást - a felhasználói követelmények figyelembevételével - kapcsolják össze. - Kevesebb frissvizet igénylő és kevésbé káros használt vizet eredményező termelési technológiát alkalmazzanak. A vízhasználatokat, különösen a kivett víz és a használt víz mennyiségét és minőségét, rendszeresen ellenőrizzék. - A sérülékeny ivóvízkészleteket védőterület kialakításával és a szennyezőforrások felszámolásával ill. a megfelelő üzemeltetési előírások betartásának fokozott ellenőrzésével óvják. Az ipar ivóvízminőségű vízhasználatát csökkentsék. - A használt vizeket kártétel nélkül vezessék vissza a természetbe. A használtvíztisztítást ill. -elhelyezést a termelési technológia részeként kezeljék. - A meglevő létesítményeket minél jobban használják ki jó belső üzemszervezéssel, a vízveszteségek csökkentésével, más létesítményekkel lehetséges kooperációval, valamint a felhasználói igények és a vízjárás ingadozásaihoz való rugalmas alkalmazkodással. - A vízgazdálkodási beavatkozások hidrológiai megalapozására, a környezeti hatások vizsgálatára különös gondot fordítsanak. - Az ország vízkészleteit és a természeti környezet más egyéb összetevőit érintő különféle ismereteket, terveket, döntéseket és tevékenységeket az össztársadalmi érdekek szerint hangolják össze, e végett a vízzel kapcsolatos szolgáltatási, használati és a vízviszonyokra ható egyéb tevékenységeket folytató szervezetek közti kapcsolatok hatékonyságát fokozzák. 2. A vízrajzi tevékenységgel szembeni általános követelmények A vízviszonyoknak az eddiginél racionálisabb, belterjes módon történő szabályozására és átalakítására való törekvés annak a felismerését tükrözi, hogy - a környezet arculatát és élővilágát módosító emberi tevékenység az utóbbi időben már a természeti erőkhöz hasonlítva is jelentékeny hatású; - a természeti környezetnek nemcsak az erőforrásai végesek, hanem a teherviselő képessége is korlátozott; - bár a víz csak egyike a környezeti tényezőknek, de egyedülálló sajátossága az, hogy a természetet és a társadalmi-gazdasági tevékenységet egyaránt úgyszólván minden zugában és mozzanatában átjárja, és épp ezért a vízkörforgás megbonthatatlanul egységes és megszámlálhatatlanul sok arcú közege nemcsak az emberi tevékenység és a víz, hanem az emberi tevékenység és a többi természeti-környezeti tényező (levegő, talaj, ill.