Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
2. füzet - Somlyódy L.-Hock B.-Gorzó Gy.: Felszíni vizek minőségének értékelése: Javaslat a korszerűsítésre
124 Somlyódy L.—Hock B.—Gorzó Gy. IV. táblázat Bajor vízminőségi évkönyvek által feltüntetett jellemző adatok (BLW. 1985) Komponens Mérést jellemző adatok Számított értékek Komponens mintavételi komponensek száma min. max. tartósság átlag" szórás Komponens helyek száma gyakoriság komponensek száma min. max. 10 50 90 átlag" szórás Komponens db db/év db min. max. százalékos átlag" szórás Kémiai Biológiai Nehézfémek Szerves mikroszennyezők Radioaktív Bakteriológiai 114 114 26 7 18 7 26 1 26 4—12 4 4 14—16 1* 10 5 5 5 + + mé mé + rési ei rési ei + + edmé edmé + + + nyek nyek + + * Szaprológiai index ** Negyedévenkénti bontásban is hagyományos komponenseknél kéthetenkénti, míg a többi komponensnél változik a folyamatos észleléstől a kéthavonkénti mintázásig. Az adatok értékelése során közlik az éves legkisebb, legnagyobb és átlagértékeket töménységben és anyagáramban kifejezve, valamint az éves átlagértékeket tíz évre visszamenően. Az anyagáram adatok csak a hagyományos komponenseknél kerülnek meghatározásra (IKR 1984). Ausztriában az alábbi komponensek szerepelnek a térkép készítése célú minősítésnél: szaprobitás, oldott 0 2, oxigén-telítettségi %, oxigénfogyasztás 48 óra alatt a kezdeti 0 2 %-ában, B01 2, BOI 5, KOI d, KMn0 4-fogyás (nem azonos a KOI p-vel), kénhidrogén ammonium-ion, coliform-szám (Danecker 1981). A mintavételi gyakoriság 12 minta/év. A rendelkezésre álló térképekhez mellékelt tájékoztatóból nem derül ki, hogy a közölt mértékadó érték a mért adatokból milyen módon került meghatározásra (BW 1982). Szóbeli információk szerint az NSZK vízminőségi térképeivel kapcsolatban leírtak itt is érvényesek. Az NSZK-ban és az Ausztriában alkalmazott minősítési rendszer mind a határértékeket, mind a komponenseket tekintve eltér egymástól, a végtermékként megjelenő és a különböző vízminőségi osztályokat eltérő színekkel bemutató vízminőségi térkép a vízfolyások határ szelvényeiben mégis tökéletesen illeszkedik. Ennek oka lehet véletlen egyezés, tudatos egyeztetés, vagy a két minősítési rendszer mégsem tér el annyira, mint ahogy az a szakirodalom alapján várható lenne. Csehszlovákiában a KGST-ben 1964-ben kialakított határérték és értékelési rendszer, illetve annak kismértékben finomított formája van érvényben. A belső használatra készülő évkönyvek a mérési adatokon kívül a KGST ajánlás (OVH 1964) szerint mértékadó értéket (a legkedvezőtlenebb néhány érték átlaga), valamint az ennek megfelelő minőségi osztályt közlik. A mintavételi gyakoriság 12 minta/év. A holland előírások 39 vízminőségi komponenst tartalmaznak. Ebből 22 hagyományos, 8 nehézfém, 5 szerves mikroszennyező, 3 radioaktív és 1 bakteriológiai összetevő. Biológiai komponens nem szerepel a vizsgálatok között. A komponensek egy részénél az átlagértékekre adnak meg határértéket, míg más komponenseknél a legnagyobb értéket limitálják. Az első csoportba tartozó komponenseknél megadják azt az időinter-
