Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
2. füzet - Somlyódy L.-Hock B.-Gorzó Gy.: Felszíni vizek minőségének értékelése: Javaslat a korszerűsítésre
Felszíni vizek minőségének értékelése: javaslat a korszerűsítésre 123 érvényes mintavételi helyeinek számát vízrendszerenkénti és gyakoriságonkénti bontásban (MI-10-172/2-84) a II. táblázatban adjuk meg. Az érvényben levő szabvány és műszaki irányelvek a vizsgálandó vízminőségi komponensekre a vízhasználatoktól függően kívánatos és tűrhető határértékeket ad meg. A vizsgálandó komponensek számát vízhasználatonkénti bontásban a III. táblázat szemlélteti (MI-10-172/3-85). A komponensenkénti értékelés esetére az MI—10—172/3—85 szabvány kimondja, hogy „az értékelt vízminőségi összetevő szempontjából I. osztályú a víz, ha a vizsgálati eredmények legalább 80%-a az I. osztály, 95%-a II. osztály felső határértékét nem haladja meg, II. osztályú a víz, ha az értékelt vízminőségi összetevők vizsgálati eredményeinek legalább 80%-a az I. és II. osztályba tartozik, III. osztályú a víz, ha a II. osztályra vonatkozó feltételek nem teljesülnek". Több komponens együttes értékelése esetén a szabvány lehetővé teszi egyes komponensek a minősítésből történő kihagyását. így például 25 vizsgált komponens közül 20% (azaz öt komponens) lehet II. osztályú, a víz mégis I. osztályúnak minősül. Az így kialakuló vízminőségi osztályok színcsíkok (kék, sárga, piros) formájában jelennek meg a vízminőség térképeken. 2. Nemzetközi tapasztalatok a vízminőségi adatok értékelésével, osztályozásával kapcsolatban A hazai felszíni vizek minőségének értékelése előtt érdemes áttekinteni néhány európai ország (NSZK, Ausztria, Csehszlováka, Hollandia) miénktől számottevően eltérő gyakorlatát a vízminőségi mérések eredményeinek osztályba sorolása és közreadása, továbbá az adatok aggregálásának egy másfajta módja, nevezetesen a vízminőségi indexek alkalmazása vonatkozásában. 2.1. Határértékrendszer, térképek, évkönyvek Az NSZK egész területére vonatkozóan ötévenként készül vízminőségi térkép. Négy osztályt, illetve köztük levő három alosztályt különböztetnek meg eltérő színezéssel. A térkép lényegében a szaporítási-indexet mutatja be néhány kémiai komponenssel (BOI 5, NH 4-N, oldott 0 2) kiegészítve. A térképhez mellékelt tájékoztatóból nem derül ki, hogy egy-egy szelvényben mennyi a mintavételi gyakoriság, illetve, hogy a közölt mértékadó érték a mért adatokból milyen módon került meghatározásra. Csak annyit közölnek, hogy „a mintavételek reprezentatív, hidrológiailag összehasonlítható mintavételi helyeken, kis-közepes vízhozamoknál történnek" (LAWA 1985). A 70553 km 2 területű Bajorországban 114 szelvényben ellenőrzik rendszeresen a vízminőségi viszonyokat. A mintavételi helyek számát, a mintavételi gyakoriságot, a miért, illetve számított komponensek számát, valamint az értékelt statisztikai paramétereket a IV. táblázatban mutatjuk be (BLW 1985). A mintegy 300 oldal terjedelemben rendszeresen megjelenő évkönyv a mért kémiai komponenseknél megadja az előző négy év átlagértékeit is mind töménységben, mind anyagáramban kifejezve. Meghatározásra kerül ezen kívül egy úgynevezett kémiai index is, melynek megadják éves és negyedéves átlagát, valamint tartóssági görbéjét is. Teljesen eltérő szerkezetű a Rajna folyó vízminőségi viszonyait bemutató évkönyv. A folyó mintegy 800 km hosszú szakaszának 6 szelvényében közli 21 hagyományos komponens, 10 nehézfém, 6 szerves mikroszennyező és 4 radioaktív komponens mérési adatait, valamint a mintavételkori vízhozam adatokat. A mintavételi gyakoriság a
