Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története

Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története 107 társulat 1859. szeptember 12-én tartott átalakulási közgyűlésén csatlakozott a Berettyószabályozási társulathoz, melynek neve ettől kezdve Berettyó- és Ér-szabályozási debreczeni Társulat lett (Jegyzőkönyv 1859a). Ezen a napon átadta Welford József pénztárnok az új társulatnak az Ér-szabályozási Társulat vagyonát, mely a többi osztály pénzével együtt „Debreczenben az itteni Takarék-pénztár helyiségében egy társulat külön, tűz- és feltörés ellenes szekrénybe..." lettek letéve. Egyúttal bemutatta az elkészített kimutatást a társulat elszámolásáról, mely szerint a társulat által kivetett 122 729 forint 20 krajcárból eddig az érdekeltek 89 440 forint 37 1/6 krajcárt fizettek be. A hátralékok behajtására az átalakulási közgyűlésen „politikai executió" megindítását tartották szükségesnek. Az Ér-szabályozásán mecenzéfi munkások dolgoztak (jegyzökönyvekben a település Metzensőf megjelöléssel is szerepel). A munkásokat Stark Mátyás, mecenzéfi lakos hozta le a munkák elvégzésére, így ő maradt a vezetőjük is, és ő közvetített a társaság és a munkások között. Stark Mátyásnak - bár az előirányzott csatornaszakaszt a társaság nem tudta teljesíteni - 1842-ben 20 forint jutalmat fizettek ki, s ezt 1843-ra is megállapították, amennyiben pedig 1844-ben saját embereivel 5000 köbölnél többet ásat ki, 50 forint jutalmat ígértek. A mecenzéfi munkások nagyon jól dolgoztak az Ér szabályozásán is. 1845 elején szükségesnek tartották munkások fogadása érdekében a , felvidéki Meczenzéf környékére" megbízottat küldeni, „mivel a Mecenzéfekhez hasonló ügyes munkások e vidéken nem találhatók". (Jegyzőkönyv 1845). Éppen ezért kívántak írni a mecenzéfi bírónak, hogy 1843-ra, mintegy 5-600 munkás lejövetelét biztosítsa (Jegyzőkönyv 1843). Mivel a mecenzéfi munkaerő kevésnek bizonyult, a közgyűlés kérte a megyei másodalispánt, hogy 200 fő kényszermunkaerő kirendeléséről gondoskodjon 1844. május 15-től (Jegyzőkönyv 1844a). Bár részükre is biztosították a köbölönként 2 forint bért, a kényszermunkaerő nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Stark Mátyás is intézett beadványt a munkások nevében a társasághoz, mely szerint kérték az 1 köböl föld kitermeléséért járó bért 2 forintról 2 forint 30 krajcárra emelni. A közgyűlés ezt előbb elutasította (Jegyzőkönyv 1842b), majd minden kérelem nélkül 2 forint 15 krajcárra emelte (Jegyzőkönyv 1844a). A társaság a tapasztaltak után megbecsülte a munkásokat. De ezen felül is találkozunk a társaság részéről humánus megnyilatkozásokkal. Például a munkások elszállásolása érdekében a munkákat irányító mérnök javaslatot tett sátrak összeállításához 50 gyékény beszerzésére. Mire a közgyűlés úgy döntött, hogy „mi pedig a munkások el látására kívántató sátor anyagokat illeti: a Választmány az 50 sátorra kiszámított 50 gyékényt kevésnek látván, öszvesen 100 gyékénynek beszerzését találja szükségesnek ; s mind ezeknek mind a 200 darab apró fenyő rúdnak legközelebbi Váradi heti vásárban leendő bevásárlásával, kedvesen fogadott saját ajánlatához képest, jelen levő választmányi tag Irinyi János urat bízza meg". (Jegyzőkönyv 1844a). Egy másik alkalommal gondoskodtak a munkások részére a melegedéshez szükséges tüzelőről, annak ellenére, hogy ez a szerződésben nem volt kikötve : „hogy árok ásásban foglalkodó munkásokat, ámbár az eránt a velük között kötött szerződésben szó sem tétetett, tűzifával is szükséges ellátni, á minthogy már részükre tűzi fa és nád valósággal vétetett is; a Társaság is osztozott azon véleményben, hogy a munkásoktól, főképp á hosszú és hűvös éjszakák tekéntetéből a tüzelő anyagot megtagadni nem lehet, s azért annak továbbra is leendő beszerzése elrendeltetett..." (Jegyzőkönyv 1842b). íme a munkásellátás kezdetei. Találkozunk az üzemorvosi szolgálat csíráival is. 1843-ban egy mecenzéfi munkás