Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története

108 Dunka Sándor meghalt, többen pedig megbetegedtek. Emiatt közülük többen, - ragályos betegségtől tartva - hazamentek. Az elnök ezért a helybeli Steiner Antal orvost bízta meg gyógyításukkal, „...a patikai contót pedig a Társaság pénzéből kifizettette...". A közgyűlés az elnök intézkedését helyesnek találta, s ezért „.. .orvos Steiner Antal úr négy ízbeni útjáért, s fáradozásáért, minden utat elöfogattal és napi díjjal 3 pftba számítva 12 pengőforint kifizettetni rendeltetik ; nem tsak ; hogy jövőre a munkások közötti betegeskedés se szolgálhasson a Társaság czéljának akadályul, a Metzenzéfi munkások részére ezentúl is, fentebb írt jutalom mellett orvosi segély és gyógyszerek kiszolgáltatása ezennel oly formán el rendeltetik, hogy ezeknek szükséges volta mindenkor a munkáltató mérnök által írásban igazoltassék..." (Jegyzőkönyv 1844a). Végül álljon itt emlékül a hazafias önzetlenségnek egy olyan példája, amellyel csak ritkán lehet találkozni. Az egyik közgyűlésen javaslatba hozták, hogy tiszteletdíjat szavazzanak meg Beszédes József királyi kormányzó mérnök részére, mivel a társaság megalakulásáért és a munkák megindításáért sokat fáradozott, biztató szavaival a társaságnak erkölcsi segítséget adott. Beszédes válaszát a közgyűlési jegyzőkönyv (1844b) az alábbiak szerint örökítette meg: „.. .Azonban midőn a tárgy felett az osztatlan különböző árnyéklatai már már nyilvánvaló félben volnának, tisztelt mérnök úr kijelentvén : miképp egész életének szakadatlan törekvése oda volt és van irányozva, hogy a haza fel virágzását mindenben és mindenütt hol arra alkalom nyílik köre tehettségéhez képest elő mozdítsa, meg kérte a Társaságot, mellyet mind mondá - övével rokon - s ugyan azon czélja miatt már keletkezésében örömmel üdvözle, lenne szíves a jutalom kérdésével egészen fel hagyni, mivel ö azért a mit tett, s mi ezentúl is körülmény s lehetőség szerint kész szívvel tenni ígérkezik, méltánylott elismerésnél egyéb jutalmat sem nem várt, sem el nem fogad..." 5. A Berettyó-Sárréti szabályozási társulat A Berettyó-Sárréti szabályozási társulat (

Ihrig 1973) tulajdonképpen 1853. november 30-án alakult meg, de az alakulóülést megelőzte a „Püspök-Ladányi mezővárosban... a Berettyó Sárrété vízi rendezésére alakult Társulat 1852-ík évi Szeptember havának 4-ik napján tartott első tanácskozmányi" ülése (Jegyzőkönyv 1852). Ezen az ülésen az egybegyűlteket Szauer László császári és királyi pénzügyi igazgató köszöntötte. Beszédének első sorait idézem : „1851-ik évben, midőn a magas Kormány által ezen Kerület pénzügy igazgatóságra méltattam, Kormányzásom alá rendelt helységek határainak is birtokomba jutottak, azonnal már a papiroson felkezdett előttem tűnni azon terjedelmes tér, melyet pár évi hivatalnokoskodásom alatt csak ugyan természetbe is alkalmam volt többszöri megszemlélés után felösmerni és szorgos tapasztalásomnál fogva csak ugyan azzal győződtem meg, hogy több százezer holdakra terjedő tér, a helyet hogy az illető uradalmaknak tulajdoni jognál, a száz és száz munkás családnak pedig munka bér fejébe dús jövedelmet nyújthatna, máig is az emberi szorgalom gúnyára csak hasznavehetetlen ingovány, lég rontó mocsárság, s csak vad madarak tanyája. Úgy is tehát mint magyar, ki Hazám felvirágoztatását és boldogíttását óhajtom, úgy is mint kincstári Hivatalnok, ki a kincstárnak hasznát eszközleni köteles vagyok, de úgy is mint emberbarát, ki felebarátom javát előmozdítani kívánom, elhatároztam magamat, de korántsem saját egyéniségembe bizakodva, hanem egyedül Méltóságtok, s „Tekintetességtek, s „Kegyelmeteknek morális és phisicai erejükre támaszkodva e ' nehéz Vállalatnak élire állani - s' a 'fentebb előadót-