Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
1. füzet - Varga Pál-Fekete János-Kiss Beatrix: Szerves mikroszennyező alkil-aril foszfátészterek vizeinkben
Szerves mikroszennyező alkil-aril foszfátészterek vizeinkben 73 Foszfátészterek alatt a különböző alkil-, aril-, és alkil-arilfoszfát-észterek értendők, melyek kémiai szerkezete: R— Ar— О \ R— Ar— О —P=0 R— Ar—O^ ahol: R-Ar: a szubsztituált alkil-aril csoport, mely legtöbbször fenil, krezil, difenil, nonilfenil, kumilfenil, izopropilfenil csoport. A foszfátészterek jó tűzállóképességüket a molekulában lévő foszforatomnak köszönhetik, egyéb fizikai, kémiai tulajdonságukat a szubsztituált származék kémiai szerkezete szabja meg. A kereskedelemben forgalomba hozott foszfátészterek soha nem egyetlen vegyületből állnak, hanem azok keverékei. A keverék összetétele függ a kiindulási anyagtól, azok tisztításától és a reakció körülményektől. Előállításukkor leggyakrabban fenolt, vagy valamilyen fenolszármazékot foszforoxikloriddal reagáltatnak. Az I. táblázatban feltüntettünk néhány - az irodalomban fellelhető - ilyen anyagot, megjelölve azok kereskedelmi nevét és a kémiai összetételét is. (Cleveland et al. 1986). I. táblázat A kereskedelmi forgalomban levő néhány foszfátészter Név Kémiai összetétel Fyrquel GT trifenilfoszfát tercier-butilfenolok Kronitex 200 trifenilfoszfát izopropilfenilfoszfátok Phosflex 31 P trifenilfoszfát izopropilfenolok Phydraul 50 E trifenilfoszfát nonilfenil-difenil-foszfátok Santicizer 148 trifenilfoszfát izodecil-difenilfoszfát SHELL SFR D46 izopropilfenilfoszfátok A foszfátészterek vízben nem oldódnak, viszont zsíroldhatók, így a zsírszövetekben képesek felhalmozódni. Egyes típusok erősen, mások kevésbé toxikusak, némelyikről késleltetett neurotoxikus hatás is kimutatható. Az 1930-as években Amerikában 15 000 ember betegedett meg egy hamisított „Jamaicai ginger" rumtól, jellegzetes imbolygó járású tüneteket mutatva. Megfigyelték, hogy a biológiai változás - a mérgezés után 10-15 nappal jelentkezett. A betegséget okozó idegmérget tri-ortokrezilfoszfáttal (TOCP) azonosították. Azóta a betegség „ginger-paralízis" néven vált ismertté. Az első hidraulikai folyadékok szintén tartalmaznak több-kevesebb TOCP-t, mivel a reakció kiindulási anyagaként használt fenol mindig tartalmazott o-krezolt is (általában kőszénkátrány lepárlási fenolfrakciót alkalmaztak). Ezért a modern hidraulikai folyadékoknál már külön feltüntetik, hogy azok milyen töménység alatt tartalmaznak idegmérget (FestScmidt 1982).
