Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
1. füzet - Varga Pál-Fekete János-Kiss Beatrix: Szerves mikroszennyező alkil-aril foszfátészterek vizeinkben
74 Varga P., Fekete J. és Kiss В. Az arilfoszfátok toxikus hatása eltér a foszfortartalmú növényvédő szerekétől, hatásukat ugyanis nem elsődlegesen a kolineszteráz bénulása alapján fejtik ki, hanem azáltal, hogy főleg a neuront károsítják azzal, hogy annak normális működéséhez szükséges távolságot megváltoztatják (Aldride-Barnes 1967). A foszfátészterek a gyártás, szállítás, felhasználás és a veszélyes anyagok elhelyezése során kerülhetnek be a környezetbe. Becslések szerint a környezetbe a termelt mennyiség 1-3%-a kerül, s ezek közül is a legjelentősebb a veszteség a hidraulikai folyadékok esetén. A rendszer meghibásodása révén - kilyukadás, tömítetlenség, elcsöpögés - az USA-ban a hidraulikai folyadékok 75%-a vész el (Cleveland et al. 1986). Az ilyen anyagokat felhasználó gyárak, üzemek szennyvizei alatt a befogadók vizében és halakban is kimutatták a foszfátészter maradékokat (0,04-1,0 g/m 3 nagyságrendben). A halakban mért magasabb értékek a bioakkumulálódásra mutatnak. A foszfátészterek a szennyvíztisztító rendszerekben - eltérően a PCB-től - részben bonthatók. A Shell (SFR D46) folyadék vizsgálata azt bizonyította, hogy a szennyvíz baktériumok jelenlétében 28 nap alatt 30-40%-ban bomlott le, míg a 14 napos adaptáció után az aktivált iszapon 32 nap múlva a kezdeti töménység 80%-a eliminálódott. Tehát ez a hidraulikai folyadék - bár nehezen - de hajlamos biodegradációra. Felszíni vizekbe történő bekerülésük során a káros hatás mértékét több tényező is befolyásolja : - a víz detergens tartalma, mely növeli oldhatóságukat, emulzióképződésüket; - a víz lebegőanyag tartalma, víznél nehezebb fajsúlyuk a hidrofób tulajdonságuk miatt ugyanis a lebegőanyagokhoz, üledékhez kötődnek, abban így feldúsulnak, kioldódásuk révén mintegy állandó szennyezőforrást jelentenek a felettük levő víztömeg számára. A lebegőanyagban történő dúsulás miatt eltérő a hatásuk az iszapot jobban és kevésbé hasznosító halakra is. - a káros hatásnak történő kitétel időtartama; a bioakkumuláció, s a késleltetett toxikus hatás megjelenése miatt a tavakban jelentősebb a hatásuk, mint a gyorsabb folyóvizekben ; ismételten megjegyezzük, hogy a neurotikus esetekben a környező anyag töménysége és a bekövetkező biológiai változás - bénulás, pusztulás - között késleltetett összefüggés van. 3. Kísérleti eredmények A Benta-patak és a százhalombattai halivadék nevelőben történt rendkívüli vízszennyezéssel kapcsolatos analitikai, szerkezetbizonyítási, azonosítási kísérleteket a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszéke végezte el (BME 1987). 3.1. A hidraulikai folyadék kimutatására alkalmas analitikai módszer A hidraulikai folyadékok illékonysági adatainak ismeretében (lobbanáspont 237 °C, gyulladáspont 317 °C) analitikai meghatározásukhoz csak különleges gázkromatográfiás körülmények, vagy folyadékkromatográfiás eljárások jöhetnek számításba. Az irodalomban fellelhető gázkromatográfiás eljárás paraméterei teljesen eltérnek a peszticideknél alkalmazottaktól, tekintettel arra, hogy az arilfoszfátok relatíve későn eluálódnak (Lombardo-Egry 1979).
