Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Rákóczi László: Vízlépcsők hatása a hordalék- és mederviszonyokra

6 Rákóczi László vízlépcső alatti mederkimosódásokat, a figyelem elsősorban a felső bögében lejátszódó mederalakulási folyamatokra irányult. Kitűnt, hogy ott 1954-61 között 4,5- 10

6 m

3 hordalék rakódott le, azaz évente átlagosan 600 000 m

3. ( VITUKI 1985a). A tényleges lerakódás a fenti időszakban 5,7-10

6m

3 volt, azonban ebből az árhullámok 1,2- 10

6m

3-nyit felkevertek és kimostak, elsősorban a duzzasztómű környezetéből. A lapos rézsűkön, partokon és hullámtereken árvízkor sem alakultak ki akkora áramlási sebességek, amelyek a lerakódott iszapot tovább tudták volna szállítani. A permanens lerakódások által összeszűkített szakaszokon az árvizek a főmeder sodorvonal közeli részének mélyítésével állították elő a levonulásukhoz szükséges keresztszelvény területet. Az árvizek tehát hatásosan átöblítik a kisvízi medernek megfelelő mederrészt. A másik nagyobb lerakodási terület a duzzasztást határnál alakult ki, a felülről görgetve érkező homok főleg a domború parti zátonyokon és az inflexióban állt meg. A Tisza abban különleges, hogy míg kavicsmederű folyókon a duzzasztási határ közelében lerakódott mederanyagot általában még az árvizek sem képesek megbontani, itt a homokot az árhullámok rendszeresen továbbszállították. Természetesen nem csak kizárólag a lerakódott hordalék indul útnak, hanem a domború partokat is erodálja és mélyíti a folyó. A hordalék egy másik keletkezési helye ott van, ahol egy szilárdabb küszöb hatására kis- és középvizeknél 0,50-0,70 m-es duzzasztás áll elő és alatta kimosás keletkezik. Laza mederanyagban ez könnyen lehetséges. A lerakódások következtében megkisebbedett átfolyási szelvény és a zátonyok kanyarulat-eltérítő hatása következtében áradáskor a homorú partok fokozottan rongálódnak. A parteróziót növeli a duzzasztott térben előálló hullámzás elhaboló hatása is, így a laza anyagú partok bevédése feltétlenül szükséges ( VITUKI 1983). A Kiskörei-vízlépcső árvízszint fölé érő duzzasztási szintje eléri a Tiszalöki-vízlépcsőt, így ennek alvízi eróziós problémái többé-kevésbé megoldódnak. A Tiszalök és Kisköre közötti tározó a jelenlegi első duzzasztási fokozatnál (89 m orsz.) kb. 125 km

2 kiterjedésű, amiből kb. 5 km

2 a Tisza folyó medre és 120 km

2 a hajdani holtágakkal szabdalt hullámtér, melynek terepszintje 87-88 m orsz. szinten található. A kiépítés jelen szakaszán a duzzasztási szint kb. megegyezik a hullámtér terepszintjével, és a duzzasztás a vízerőmű csúcsenergia termelése miatt naponta néhány decimétert ingadozik. Ennek következtében a felvízen a hullámtér hol sekény, hol jelentősebb vízborítást kap, hol pedig csak a hajdani holtmedrekben van víz. E holtmedreket fizikai modellkísérletek eredményei alapján (VITUKI 1979) mind a felvízi, mind az alvízi végén összekapcsolták a Tisza főmedrével, megoldva ezzel a holtágak folyamatos vízutánpótlását és leürítését, hogy elkerüljék a pangással együttjáró vízminőségromlást. Ezzel a megoldással és a sekély vízborítású duzzasztással viszont nő a hordalék kiülepedése, fokozódik a feliszapolódás intenzitása. Az 1981-85 közötti 5 év alatti vizsgálatok nyomán ( VITUKI 1985a) megállapították, hogy a feliszapolódás mértéke az egész tározó felületére vonatkoztatva 0,0311 m/a. Ez azonban rendkívüli szélsőségeket takar. A 120 km

2 tározóból 57 km

2 gyakorlatilag szárazulat, amit csak árvízkor önt el a víz, a duzzasztás nem éri el. A 63 km

2 aktív tározó felületből 12,5 km

2-en kimosódás volt tapasztalható, 45 km

2-en feltöltődés volt a jellemző (esetenként 1 m/a értéket is meghaladó mértékkel) és 5,5 km

2 a holtágak felülete. Az 5 km

2 felületű Tisza-mederben a meder anyagának átrendeződése (kimosás-feltöltődés) mellett 0,0202 m/a átlagos mederemelkedés is bekövetkezett. Figyelemre méltó a tározóban az a 12,5 km

2-nyi felület, ahol kimosódás állt elő. Ennek jelentékeny hányada a tározó azon részeire esik, ahol az uralkodó északias irányú szelek hatására intenzív áramlás alakul ki ( VITUKI 1985a).