Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Baranyi Sándor: A Balaton szabályozása és a környezeti hatás

A Balaton szabályozása és a környezeti hatás 61 2. A part- és mederszabályozás és környezeti hatása 2.1. Partszabályozás A Balatonon - más tavakhoz hasonlóan - az első parti létesítmények, a parttal párhuzamos, kőből vagy fa cölöpsorból épített rakpartok voltak. A csónakok és dereglyék kikötésére, az áruk rakodására használták. Természetesen ezek a létesítmények nem tekinthetők szabályozási műveknek. A partvédömüvek építése a századfordulón kezdődött, amikor egyrészt terjedt a fürdőzés, másrészt az erózió veszélyeztette a déli vasúti pályát, a strandokat, a parti tulajdonosok telkeit. A vasút védelme érdekében a Balaton déli partjának egyes szakaszain védőgátakat építettek. Az erózió meggátolása, a fürdők védelme érdekében a mai partvédőművekhez hasonló műszaki megoldásokat alkalmaztak (Kolossváry 1916). A tó 235,6 km hosszú partvonalából 104 km hosszban épült partvédőmű, amelyben benne foglaltatnak a hajókikötők is. A partvédőmüvek típusa többször változott (Ligeti 1969, 1980, Soha-Szabó 1985). A 4. ábra a legelterjedtebb és az utóbbi évtizedekben a Balatoni Vízügyi Kirendeltség által alkalmazott partvédőmű típusok keresztmetszeteit tünteti fel. A korábbi, lábazati kőszórással nem rendelkező partvédő müvek előtt kimosások keletkeztek és ezért utólag kőszórással kellett azokat ellátni. A partvédőműveket a korábban elhabolt, sekélyvizű parti mederbe építették, a mögöttes területeket pedig feltöltötték (Ligeti 1980). A Balaton területéből a part vonalán 4,9 km

2 területet töltöttek fel, ami zömmel korábban elhabolt terület volt. A partvédőművek környezeti hatása : -megszűnt a természetes, nádasmentes part eróziója; - megszűnt a természetes átmenet a víz és a part között; -alacsony vízállásnál nincs meg a tavi uszadék kidobásának lehetősége; - a nádassáv eltávolításával megszűnt a „természetes szűrő"; a parti zóna közvetlen kapcsolatba került a nyíltvízzel, csökkent az egyes halfajok ívóhelye; - bizonyos esetekben a partvédőmű vonalvezetése iszaplerakódó és uszadékgyűjtő helyet eredményezett; - helyenként a vízelvezetés hiányában a partvédőmű mögött kisebb belvizes területek képződtek; - a partvédőmű durva átmenetet képez a part és a tó vízfelszíne között ; ahol nem készült lépcsős lejárat, a védőmű a fürdözőknek hátrányos és balesetveszélyes; - a kő-beton partvédőmű az előtte levő durva kőszórással (és sokszor a rajta levő szeméttel) nem szép látvány. Az alkalmazott partvédőmű típusok mellett az utóbbi 10 évben foglalkoztak a célnak (fürdőzés, uszadékkidobás) jobban megfelelő, a környezetbe illő típusok kialakításával is, mind laboratóriumban, mind pedig a helyszínen, Balatonberénvnél (VITUK1 1979, 1980, 1986b Gáspár 1980, 1986a). A modellkísérletekkel megállapították, hogy a mederanyagból kiépített lankás part gyorsan erodálódik, nagyobb szemcséjű anyagból készített állékony, lankás part pedig a strandoknál nem alkalmazható, mezítlábas közlekedésre alkalmatlan. A különböző anyagokból épített lankás partvédőmüvek a hullámzás romboló hatásának tartósan nem tudtak ellenállni.