Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
1. füzet - Baranyi Sándor: A Balaton szabályozása és a környezeti hatás
60 Bárányi Sándor TERV 1976) fogadták el (3. ábra). Az egyre kisebb vízszintingadozások előfeltétele a Sió-csatorna bővítése volt. Az 1863. évi 8-10m 3/s-ról az 1897. évi 20m 3/s-ra nőtt, de az 1893. évi új zsilip vízemésztő képessége elvileg már 50 m 3/s volt. Valójában 24 m 3/snál több víz levezetésére nem volt képes. A nagyobb vízeresztést az 1947. évben újjáépített zsilip tette lehetővé. 1976-ban a Sió-zsilipet és a Sió-csatorna felső szakaszát 80 m 3/s vízemésztésűre bővítették, de a 60 m 3/s-nál nagyobb vízhozam a Sió alsó szakaszán egyidejű Kapós árvíznél továbbra is árvízi elöntést okozott. A Balaton sikeres vízszintszabályozásának egyik feltétele a megbízható előrejelzés készítése. Több előrejelzési módszert dolgoztak ki (Erdős 1898, Havaida 1922, Szesztay 1962, Bartha-Hirling 1979), de megbízható csapadék-előrejelzés hiányában egyik módszer sem ad kellő pontosságú eredményt. Az 1970-es években létrehozott vízleeresztő kapacitás, illetve vízszintszabályozás a Balatonnal kapcsolatos valamennyi hasznosítási igény kielégítésére megfelelő (VÍZITER V1973). A tó természetes vízkészlete - a vízgyűjtőn történő vízhasználatok, továbbá az ivó- és szennyvízelvezetéseket is figyelembe véve - lehetővé teszi az előírt szabályozási vízszintek előállítását, további finomításra az előrejelzés pontosabbá tételére kerülhetne sor (Gilyénné Hofer-Domokos 1984). Az utóbbi fél évszázad vízszintszabályozásának eredménye és hatása a következőkben foglalható össze: - megszűntek a rendkívül magas és alacsony vízállások, valamint azok káros hatásai (parterózió, jégrombolás); - a szabályozási vízszintek és az évi vízszintingadozások megfelelnek a vízkészletgazdálkodási (vízkivétel), a hajózási, a vízisportok, a fürdőzés és a nádgazdálkodás igényeinek ; - nőtt a part mentén a hasznosítható szárazföld, lehetővé vált a vízszél közelében a települések és üdülők építése; - süllyedt és viszonylag állandósult a tó környezetében a talajvízszint, csökkentek a mocsarak, ingoványos területek, - változott a parti sáv élővilága, a korábbi nádas, mocsaras területek szárazulatba mentek át, - viszonylag állandósult a partvonal ; a hullámzás és a jég viszont közel azonos magasságban támadja a partot, ami fokozza a partvédőművek építésének szükségességét, - viszonylag alacsonyra alakították ki a szabályozási vízszinteket, ezzel csökkent a tó mélysége, területe és térfogata, valamint az élővilág élettere ; a kisebb víztérben nőtt és fokozódott az oldott anyag töménysége, az eutrofizáció üteme és a feliszapolódási folyamat. Magasabb felső szabályozási vízszint és nagyobb éves vízszintingadozás vízminőségi szempontból előnyösebb lenne. A vízszint emelésének ellene szól, hogy a magasabb vízállásnál a jogi partvonalon kívül elöntések keletkeznének és jobban rongálódnának a partvédőművek. A Balaton vízszintszabályozása több mint egy évszázad alatt alakult ki, magán viseli a változó társadalmi (helyi) igényeket, a tó és környezete morfológiai és hidrológiai adottságainak hatását. A jelenlegi adottságokkal és a társadalmi igényeket figyelembe véve a vízszintszabályozás módosítására, fejlesztésére nincs szükség. Néhány negatív hatást és következményt viselni, illetve semlegesíteni kell.
