Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Baranyi Sándor: A Balaton szabályozása és a környezeti hatás

A Balaton szabályozása és a környezeti hatás 59 A tó vízszintszabályozásához az első előírást 1868-ban készítették (Ligeti 1974, 1980). A kiforratlan szabályozási előírások, a szűkös leeresztő kapacitás miatt a tónak továbbra is voltak rendkívül magas és alacsony vízállásai. A szabályozási előírásokat többször módosították, a zsilipet többször bővítették. Végül 1888-ban fogadtak el olyan szabályozási előírást (3. ábra), amely gyakorlatilag 1940-ig volt érvényben. 3. ábra. Vízszintszabályozási előírások vízszintjei Рис. 3. Уровни воды, соответствующие предписаниям по регулированию уровней Fig. 3. Water levels of prescribed regulative measures Bild 3. Vorgeschriebene Regelwasserstände Előirt vízszint : 19SS «77 le/felsl ' - felső - alsó 103,42 m B.f — legalsó \ук.тт\ I ' n ' ш ' iv ' v ' vi ' vu 1 vm ' ix ' x ' xi ' xil 'hónap E szerint „a szabályszerű legalacsonyabb vízszint" a 0,00 m, a legmagasabb pedig + 0,95 m. Mindezek ellenére 1922-ig előfordult néhány igen magas és alacsony (2. ábra), pl. 1921-ben -0,36 m-es vízállás (Bárányi 1975). Ennek okát pontosan nem tudjuk. Az előfordult rendkívül magas.és alacsony vízállások hatására nincsenek adatok, de nyilván magas vízállásnál - fokozódott a tó környezetében a mocsarasodás ; - a víz elöntötte a parti tulajdonosok telkeit, sőt veszélyeztette a nyaralóépületeket is; - nagyobb volt a tó párolgási vesztesége ; - nagyobb volt a jég romboló hatása ( VITUK1 1983, 1985); alacsony vízállásnál - akadozott a hajózás ; -a déli lankás part sekély vizei kevésbé voltak fürdőzésre alkalmasak. A nagy vízszintingadozást vízminőségi szempontból jónak tartották, mert tavasszal a halak ívása idején és egész nyáron magasan, a felső szabályozási vízszint körül volt a vízállás, és csak ősszel süllyedhetett alacsonyra. így alakult ki a vízállás évi menetének igénye (3. ábra), amely magába foglalta a tavi készletgyűjtés és víztározás szükségességét (Bertók 1935). A Balaton vízjárása 1923-tól napjainkig kiegyensúlyozott volt. Ez időponttól tekinthető a vízszintszabályozás tervszerűnek és sikeresnek (KDT VÍZIG 1985). Az 1921-70 évek sokévi közepes vízállása +0,75 m volt, az 1971-80. években pedig + 0,89 m (Bárányi 1975, 1982). Az 1947-ben előfordult rendkívül magas vízállást az okozta, hogy a felrobbantott siófoki zsilip újjáépítése miatt a vízeresztést szüneteltetni kellett. Két év múlva 1949-ben pedig a rendkívül kevés csapadék és az előző évi túlzott vízeresztés következtében alakult ki nagyon alacsony vízállás (2. ábra). Az újabb vízszintszabályozási előírások mind kisebb vízszintingadozás előállítására törekedtek. Az 1888. évi 0-0,95 m közötti vízszintek helyett 1940-ben már 0,45-1,15 m, (1960-ban: 0,45-1,00 m) és 1977-ben pedig 0,70-1,00 m szabályozási vízszinteket (VÍZI-