Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Rákóczi László: Vízlépcsők hatása a hordalék- és mederviszonyokra

Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 1. füzei VÍZLÉPCSŐK HATÁSA A HORDALÉK- ÉS MEDERVISZONYOKRA DR. RÁKÓCZI LÁSZLÓ A folyami duzzasztóművek közismert hatásai a természetes hordalékjárás vonatkozásában (lerakódás a felső, kimosódás az alsó bögében) kisesésű, homokmedrű, síkvidéki folyókon némileg eltérnek a nagyobb esésű, kavicsmedrű vízfolyásokon létesített vízlépcsőkétől. A part anyagától alig durvább, finomszemcsés mederben megnő a görgetett hordalék aránya a lebegtetetthez képest és megváltozik a mederkimosás, illetve parterózió által keletkezett hordalék aránya. A Tiszán árvízkor a hordaléktöménység elérheti a 3500 g/m

3 értéket is. A nagy felületű, sekély síkvidéki tározókban előálló kimosódás és lerakódás térbeli és időbeli eloszlása jelentősen különbözhet a kézikönyvekben általában tárgyalt mély, keskeny tározókban lejátszódó hasonló jelenségektől. A kis esések és lapos partok miatt mind a lerakódás, mind a kimosás megengedhető mértéke rendszerint kisebb, mint a domb- és hegyvidéki tározók esetében. Az alábbiakban a Tisza folyó magyarországi szakaszán eddig szerzett idevágó tapasztalatokat foglaljuk össze, majd a dunai bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer (BNV) tervezése, illetve környezeti hatástanulmánya során végzett medermorfológiai számítások fontosabb részleteit ismertetjük. 1. A tiszai magyar vízlépcsők tapasztalatai Az 1954-ben Tiszalöknél üzembe helyezett vízlépcső csak a középvízi mederben tárol vizet, azonban a tenyészidő alatt mégis 300-450 millió m

3 öntözővíz kivételét teszi lehetővé. A természetes állapotban levonuló évi lebegtetett hordaléktömeg itt kb. 9 • 10

6 Mg volt (Bogárdi 1971). Az üzem első két évében helyenként 7 m vastag feliszapolódást is kimutattak a felmérések, míg az alvízben a duzzasztómű tengelyvonala közelében, a műtárgytól mintegy 200 m-re 18-20 m mély kiüregelődés állt elő. A jelenség azért érte váratlanul az üzemeltetőket, mivel Tiszalöknél az üzemi duzzasztási szint közelítően megegyezik a középvízi mederben levonuló közepes vízhozam szintjével és az ennél nagyobb vízhozamok előfordulása idején a duzzasztást megszüntetik. Ezen tapasztalatok alapján született az a döntés, hogy a második tiszai vízlépcső (Kisköre) üzembe helyezése után rendszeres helyszíni vizsgálatokkal kísérlik meg feltárni a megváltozott hordalékviszonyokat. Az említett nagyarányú lerakódással összhangban a 60-as, 70-es években Tiszalök alatt. Polgárnál már 2-5 • 10

6 Mg között ingadozott az évente levonuló lebegtetett hordalék tömege (VITUKI 1980). A második tiszai vízlépcső visszaduzzasztása gyakorlatilag megszünteti a TiszalökiA kézirat érkezett: 1988. XI. 17. Dr. Rákóczi László oki. mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidraulikai Intézetének tudományos tanácsadója.