Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Szigyártó Z.-Gilyénné Hofer A.-Laczay I.-Várnainé Pongrácz M.: Módszertani vizsgálatok a töltésezett folyók nagyvízi vízjárásának meghatározására

Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 4. füzet MÓDSZERTANI VIZSGÁLATOK A TÖLTÉSEZETT FOLYÓK NAGYVÍZI VÍZJÁRÁSÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA DR. SZIGYÁRTÓ ZOLTÁN, GILYÉNNÉ HOFER ALICE, DR. LACZAY ISTVÁN és VÁRNAINÉ PONGRÁCZ MÁRIA Magyarország töltésezett foly óira egységes alapelvekre támaszkodva 1976-ban elkészült a mértékadó árvízszintek megállapítása (OVH 1976.) A mértékadó árvízszintek meghatározására irányuló szerteágazó kutatómunkát a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI) végezte, ill. irányította. A kutatómunka eredményeit kilenc kötetben összefoglalva adták közre (VITUKI 1976). A kutatómunka eredményeinek értékelése a megbízó Országos Vízügyi Hivatal (OVH) részéről rövid időn belül megtörtént (Bencsik 1984) és az eredmények beépültek Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszútávú fejlesztési tervébe (Zorkóczy-Tóth 1985). A mértékadó árvizek magasságát az 1901-70 közötti észlelések adataira támaszkodva általában matematikai statisztikai vizsgálatokra támaszkodva állapították meg, s azokat az évi legnagyobb jégmentes vízállások meghatározott (általában 1 %-os) valószínűségi értékeivel azonosították. Ez alól kivételt csupán a Duna Esztergom - déli országhatár közötti szakasza képezett, ahol a töltések magassága szempontjából, az előfordult legnagyobb jeges vízállásokat tekintették alapnak (VITUKI 1976). Annak érdekében, hogy a vizsgálatok minél hosszabb, de ugyanakkor a lehetőség határain belül mégis egyöntetű adatsorokra támaszkodjanak, figyelmen kívül hagyták a XIX. században észlelt vízállásokat (amelyeket az akkor folyamatban levő ármentesítési munkák jelentősen befolyásolhattak), s a számítások alapjául az 1901-70 közötti 70 év észlelési eredményeit fogadták el. így a leghosszabb vizsgált idősor 70 éves volt. Azokban a szelvényekben, ahol a XX. század folyamán az észlelés később indult meg, az adatsor természetesen rövidebb volt. Nehéz és egyértelműen nem tisztázható kérdésként merült fel a meghatározott mértékadó árvízszintek érvényességi ideje. Az erre vonatkozó genetikai vizsgálatok (VITUKI 1976) ugyanis arra az eredményre vezettek, hogy az ezredfordulóig, az első- és másodrendű vízfolyásokon, a különböző hatások kiegyenlítődnek, de az országhatáron kívüli vízgyűjtőkön folyó vízrendezési, ármentesítési és tározóépítési munkák hatására néhány vízfolyáson az is előfordulhat, hogy ugyanezen időszakon belül az árvízvédelemnek az eddiginél kedvezőtlenebb körülményekkel kell majd számolnia. Dr. Sziyyárió Zoltán oki. mérnök, a műszaki tudományok doktora, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) ny. tudományos tanácsadója. Gilyénné Hofer Alice oki. vízépítő mérnök, a VITUKI Hidrológiai Intézetének tudományos főmunkatársa. Dr. Laczay István oki. vízépítő mérnök, a VITUKI Hidrológiai Intézetének tudományos főmunkatársa. Várnainé Pongrácz Mária oki. programozó matematikus, a Számítástechnikai Koordinációs Intézet és a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Számítástechnikai Rendszerirodájának programozója.