Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
4. füzet - Mika János: A globális felmelegedés és magyarországi sajátosságai
548 Mika János erősen függ a léghőmérséklet emelkedésének ütemétől. Lehűlés esetén például a hidegebb, ezért nehezebb rétegek alámerülésével a rétegződés gyorsan átrendeződik, vagyis a változás nagyobb mélységekbe is eljut, s így vastag vízrétegek késleltetik a felszíni változást. A mélyóceáni késleltetés fokozatos melegedés esetén az egyensúlyi hőmérséklet 50-90%-át engedi azonnal érvényre jutni. Az óceán mélyebb rétegeinek modellezése felvetette a lassú klímaváltozást hirtelen felváltó ugrásszerű, esetleg katasztrófa jellegű átmenet lehetőségét. Néhány modellben ugyanis bizonyos klimatikus ill. tengerfenéki határfeltételek megváltoztatásával az óceáni cirkuláció jelenlegi képétől minőségileg különböző áramlási körök is kialakulhatnak. Ezek teljesen átrendeznék az éghajlati elemek térbeli eloszlását, és a felmelegedés egy későbbi szakaszán hirtelen a felszínközeli légrétegekre szabadítanák azt a hőmérsékletkülönbséget, ami az idealizált egyensúlyi hőmérséklet és a tényleges - késleltetett felmelegedés között fellép. E feltételezést megerősíti az a vizsgálat, amely szerint az elmúlt kb. negyvenezer év során többször is hideg, illetve meleg áramlások váltották egymást egyazon atlanti-óceáni térség felett (Broecker 1987). A klímamodelleken végzett kezdeti kísérletek is egy közeli katasztrófa realitását próbálták felderíteni, de rövidesen a kis változásokhoz tartozó, katasztrófamentes tartomány került a tudományos vizsgálódás középpontjába. Az egyensúlyi modellek eredményei e tartományban pedig lehetővé tették az éghajlati rendszer egyensúlyi érzékenységének általános értelmezését. Az éghajlati rendszer egyensúlyi érzékenységének legkézenfekvőbb megfogalmazása az, hogy a szén-dioxid-töménység megkétszereződése miatti energiatöbblet hány °C melegedést okoz. (Az energianövekmény közelítően arányos az új és a régi töménység hányadosának logaritmusával. Ezért mindegy, hogy a kétszereződést melyik alapértékhez viszonyítjuk.) A legfejlettebb általános cirkulációs modellek szerint viszont a szén-dioxid megkétszereződése 3-5 °C közötti léghőmérséklet-emelkedést okoz, ami magasabb a korábbi modellek leggyakoribb eredményeinél (Mika 1985). Az egyensúlyi érzékenységet a felszín-légkör rendszer hosszúhullámú kisugárzásának a felszíni léghőmérséklettől való függésén - mint a legalapvetőbb stabilizáló visszacsatoláson - kívül további nagyszámú visszacsatolás határozza meg. A földi éghajlati rendszer részfolyamatairól begyüjthető mérési adatok sajnos hiányosak, a számítógépek kapacitása is véges, így a már ismertek mellett további folyamatokról derülhet ki, hogy lényegesen módosítják az egyensúlyi érzékenységet. Emiatt nem zárható ki, hogy az éghajlat tényleges egyensúlyi érzékenysége kívül esik a legfeljebb általános cirkulációs modellekkel kapott 3-5 °C léghőmérsékleti emelkedésnél. A klímamodellek további pontosításának legfőbb akadálya a teljes értékű ellenőrzés lehetetlensége. Ehhez ugyanis az éghajlat múltjából teljes adatbázisra lenne szükség mind az éghajlati elemekről (hőmérséklet, csapadék, jégkiterjedés stb.), mind az ezek változásait kiváltó külső tényezők együtteséről. Csakhogy például a szén-dioxid megkétszereződésének megfelelő több °C-os melegedéshez legalább 125 ezer, de lehet, hogy 3-4 millió évet kellene visszamennünk. Az elmúlt száz év közel teljes, de nem teljesen homogén adategyüttese - amely azonban csak kb. 0,6 °C-os tartományt fog át - mindenesetre nem mond ellent a C0 2 töménység bekövetkezett 25%-os növekedéshez tartozó 0,4-1,4 °C-os melegedésnek.
