Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Mika János: A globális felmelegedés és magyarországi sajátosságai

A globális felmelegedés és magyarországi sajátosságai 549 2.2. A regionális változások becslési módszerei E módszerek - a modell-output mezők kézenfekvő elemzése kivételével - empirikusan vizsgálják a közelmúlt vagy régebbi korok globális (félgömbi) és regionális folyamatainak egyidejű kapcsolatát (Webb-Wigley 1985, Vinnikov 1986). E megoldás hátterében az a feltételezés húzódik, hogy a globális klímaváltozás regionális eloszlása csak a globális változás mértékétől függ, az azt kiváltó külső tényezők és belső igazodási folyamatok konkrét alakulásától nem. E - végső soron nem bizonyított - feltételezés alapját azok az általános cirkulációs modellekkel végzett, egyensúlyi vizsgálatok (ManabeWetherald 1980, Hansen et al. 1984) képezik, melyek szerint a modellekben szimulálható több °C-os léghőmérsékleti változások tartományán a regionális változások zonális és vertikális eloszlása hasonló, függetlenül attól, hogy milyen külső kényszer váltotta ki. E térbeli eloszláshoz hasonló képet mutat néhány paleoklimatológiai feltárás is (

Fairbridge 1967, BorzenkovaZubakov 1983). A globális klímaváltozások regionális sajátosságainak becslésére a következő öt módszer ismeretes : - A legtöbb vizsgálat természetesen a műszeres mérések regionális és ezzel párhuzamos globális vagy félgömbi idősorán alapszik. E módszer előnye, hogy a csillagászati és felszíni határfeltételek kevéssé különböznek a jelenlegiektől illetve a jövőben várható viszonyoktól. Hátránya viszont, hogy szigorúan véve csupán a már végbement kb. 0,6 °C-os változások tartományában alkalmazható. Emellett egyes időszakokban a Föld félgömbi átlagos adatsorait a lassú változásokkal összemérhető szisztematikus hibák terhelhetik. A nagy évközi ingadozás miatt általában nem vezet eredményre az adatok év mint év kapcsolatba hozása, hanem valamilyen simító eljárásra van szükség. - A történeti adatok és feljegyzések szintén rendelkeznek a határfeltételek hozzávetőleges azonosságának elvi előnyével, azonban lokálisan, de még inkább a térbeli átlagok vonatkozásában meglehetősen hiányosak, bizonytalanok és nehezen számszerűsíthetők. A közvetett történeti információ hiteles és területileg egységes kvantifikálása a regionális következmények pontosításának egyik kulcskérdése (Pfister 1988). A történeti korok kb. 1 "C-os melegedésig szolgálhatnak alapul. - A paleoklimatológiai feltárások eredményeként több, a mainál pár °C-kal melegebb időszak ismert, melyek azonban a csillagászati és a jégtakaró kiterjedésével kapcsolatos határfeltételek különbözősége miatt ugyancsak korlátozottan alkalmazhatók egy jövőbeni felmelegedés analógjaként. További probléma, hogy a kormeghatározás pontatlanságai miatt a regionális átlagértékek csak valamilyen egyensúlyi klímaállapotra tekinthetők jellemzőnek, szemben a valószínű felmelegedés nem egyensúlyi jellegével. - A paleoklímákat szimuláló számítások az általános cirkulációs modellekben szintén csak idealizált egyensúlyra vonatkozhatnak, de ezek a határfeltételek, legalább a modell keretei között, ismertek csakúgy, mint a globális hőmérsékleti modell-outputok. E modellek a cirkulációs kép nagy belső változékonysága miatt csak a több °C-os léghőmérséklet-változásokhoz tartozó regionális értékeket tudják szignifikánsan megkülönböztetni. - A standard, ún. másodfajú (vagyis nem konkrét időpontra, hanem a külső feltételekben bekövetkező valamilyen változás - pl. ugrásszerű C0

2-duplázódás - esetére vonatkozó) prognózisok szimulálása is alkalmas lehet az egyensúlyi klímaváltozás regionális sajátosságainak megjelenítésére a nagy hőmérséklet-változások tartományában. Az egyensúlyi jelleg és a tényleges fokozatos változás eltérése azonban ez esetben is korlátja a regionális léptékű kapcsolatok extrapolálhatóságának.