Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Nováky Béla: A globális éghajlati változások társadalmi-környezeti vizsgálata

A globális éghajlati változások társadalmi-környezeti vizsgálata 535 A hazai éghajlati adottságokat általánosságban tekintve, az éghajlati potenciálok közül a nedvességellátottság a legkritikusabb (Antal 1978). Érthető tehát, hogy az éghajlat-termés összefüggések vizsgálata is elsősorban a nedvességellátottság - terméshozamok összefüggéseket célozták meg. Antal (1978) részletes elemzése szerint pl. az Alföldön a nedvességellátottságbeli korlátok következtében öntözés nélkül az egyébként potenciálisan lehetséges termések csupán 45-50%-a biztosított, azaz öntözéssel vagy egyéb nedvességszabályozással (csapadék-visszatartással) a termések mintegy kétszeresére növelhetők. A csapadék és a terméshozamok közötti közvetlen összefüggés vizsgálatokat (Erdős 1980, Kmetyko 1984, Ajtay 1984) megnehezíti az a tény, hogy a terméshozamok növekedésében, egyáltaláni alakulásában a csapadékon és általában az éghajlati adottságokon kívül sok más szabályozható tényező is közrejátszik. Kerestek összefüggéseket a hőmérséklet és terméshozamok között is (Pósza 1978). Az újabb vizsgálatok az éghajlati potenciált egy szélesebb körű természeti potenciál egyik elemének tekintik, így a természeti potenciál még a domborzati-, hidrológiai-, talajadottságokat is figyelembe veszi (Petrasovits-Szalay 1986). E négy tényező alakulása alapján a mezőgazdaság számára azonos ökotípusokat jelölnek ki. Nem nehéz belátnunk, hogy mind a talajvízzel jellemzett hidrológiai adottság, mind a nedvességtartalommal jellemzett talajadottság is szinte közvetlen függvénye az éghajlati adottságoknak, s a teljesebb megközelítésű természeti potenciál még inkább alátámasztja a mezőgazdaság természeti erőforrásainak éghajlati összefüggéseit. Az ökotípusok nagymértékben függnek az éghajlattól, az éghajlat megváltozása új egyensúlyi állapotot teremt az ökotípusokban. A változások lehetőségeinek, a változások elemzésének a szükségességére és fontosságára maguk a szerzők is felhívják a figyelmet. Az éghajlat közvetlen hatásain - amelyek elsősorban a növények életjelenségein keresztül hatnak a növényekre - kívül az éghajlat számos közvetett kapcsolata is felismerhető a mezőgazdaságban. Varga-Haszonits (1977) eredményei alapján rá kell mutatni arra, hogy az éghajlat - kihat a termesztéstechnológiára, a műtrágyahasznosulásra, - a növényi betegségekre, illetve az állati kártevőkre, - a szélsőséges éghajlati jelenségek ugyan általában nem korlátozzák a termést, de adott esetekben jelentős károkat okozhatnak (fagykár, jégkár). A közvetlen és közvetett kapcsolatokon keresztül az esetleges éghajlati változások kihatnak a termésszerkezetre, a terméseredményekre, a takarmányellátottságra, ez utóbbin keresztül az állattartásra, összességében a mezőgazdasági termékek árára. Czelnai (1980) részletesebben elemezte az éghajlati változások lehetséges hatásait az Alföld mezőgazdaságára. Legfontosabb megállapításai: - a termésszerkezetben nagyobb teret kapnak a szárazságtűrő növények, így feltehetően csökken a nagyobb nedvességet igénylő takarmánynövények (kukorica, lucerna) részaránya és ez kihat a magyar mezőgazdaságban fontos szerepet játszó állattartásra, - a nedvességellátottság problémáját tovább növeli, ha a csapadékcsökkenés a hőmérsékletek növekedésével jár együtt, - még nagyobb a probléma viszont, ha a hőmérsékletek csökkennek, hisz ez azt jelenti, hogy számos olyan növény, amely már ma is a termeszthetőség lehetőségeinek határán van, kiszorul a hazai területekről, mint a dohány, a szőlő, a rizs, a kukorica vagy a szója, - a csapadék növekedése, különösen ha a hőmérséklet növekedésével jár együtt, összességében kedvező hatású lehet a mezőgazdaságra, bár a gyakoribbá váló nagycsa-