Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Nováky Béla: A globális éghajlati változások társadalmi-környezeti vizsgálata

536 Nováky Béla padékok, azok hevességének megnövekedése is okozhatja számos vonatkozásban (belvíz, erózió) a gondok megnövekedését. A légkör C0

2-tartalmának növekedéséből eredő várható hatásokat Mika (1988) is elemezte, néhány fontosabb megállapítását az alábbiakban foglaljuk össze : - magának a C0

2-tartalom növekedésének lehet kedvező közvetlen hatása egyes növényféleségek terméshozamára és növekedhet a talajok szervesanyag-tartalma, - az aszályosabbá, melegebbé váló nyár kedvezőtlen lesz a növénytermesztés szempontjából, hiszen a víz már ma is sok helyütt korlátozó tényező, - a hőmérsékletnövekedés és csapadékcsökkenés következtében egyes hidegtürő és csapadék-kedvelő növények (pl. burgonya) kritikus helyzetbe kerülhetnek, viszont kedvezőbb feltételek lehetnek a ma csak tőlünk délebbre termő növények számára, - a melegebbé váló nyár kedvez a növényi kártevőknek, s mivel a tél enyhébbnek várható, egyes növényi és állati kártevők könnyebben áttelelnek, - a szárazsággal együtt csökkenhet a műtrágya-hasznosulás, ugyanakkor a növekvő nagycsapadékok fokozzák az erózió és a tápanyag-lesodrás veszélyét, - várható a tavaszi fagykárok csökkenése. Antal (1987) részletesen vizsgálta, hogy milyen következményekkel járna a mezőgazdaság számára a lehetséges éghajlati változás. Külön elemezte azt az esetet, amikor a hőmérséklet növekedése a csapadék csökkenésével jár együtt. Mindkét esetben várható az éghajlati vízhiány növekedése, a növények természetes vízellátottságának romlása. 3.3. Az éghajlat és a vízgazdálkodás Vízgazdálkodási tevékenységünk erősen érzékeny az éghajlatra, az éghajlat különféle időléptékű változásaira. Vízgazdálkodási tevékenységünk jelentős köre (ár- és belvízmentesítés, erózió elleni védelem, öntözés) éppenséggel a rövidebb időléptékű éghajlati változások kedvezőtlen következményeinek - esetenként a vízjárás vagy vízháztartás szabályozásával történő - kivédését vagy csillapítását szolgálják. Vízgazdálkodásunk ugyanakkor hosszú távon feltételezi az egyensúlyi éghajlati állapot állandóságát. Hosszú távú vízgazdálkodási tervezéseink még alternatívaként sem vetik fel az éghajlat lehetséges módosulásait (OVH 1984). A csapadékból lefolyó vizeknek - a Földünkön előforduló szinte valamennyi fizikai erőforrástól eltérően - fontos tulajdonsága a nagyfokú mozgékonyság, a helyzetváltozás. A víznek ez a tulajdonsága azzal a következménnyel jár, hogy a felszíni vagy felszín alatti lefolyás nem csupán elviselője az éghajlati ingadozásoknak, változásoknak, de egyúttal a változások hatásainak továbbszállítója és szétosztója is (Szesztay 1981). Lényeges ez hazánk hidrológiai adottságait tekintve, hisz vizeink jelentős része - vízkészleteink 96%-a - külföldi eredetű. Általános az a felfogás, miszerint vízfolyásaink vízjárásában természetes okokra visszavezethető változások nincsenek. Vízfolyásaink több évig tartó árvízmentes, vagy több évig tartó árvizes időszakainak előfordulásaiból nem lehet elegendő okunk az éghajlat megváltozására következtetni ( Vágás 1982). A vízjárásban kimutatható tendenciákat az emberi beavatkozások következményeként szokás értékelni, így pl. a dunai nagyvízhozamok szórásának emelkedő tendenciáját a tározók hatásaival magyarázzák (

VITUKI 1987). Ez az egyértelmű álláspont feltehetően nem tartható. A Zagyva jászteleki szelvényé-