Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Nováky Béla: A globális éghajlati változások társadalmi-környezeti vizsgálata

534 Nováky Béla résztérségében, míg a Balaton délnyugati vízgyűjtőjében a nyári hónapokban mutatható ki az emelkedő irányzat (Adámyné -Szentimrey 1981). Nagy a bizonytalanság a jövő éghajlatát illetően is. A bizonytalanságok a globális felmelegedés és a regionális éghajlati változások kapcsolatának bizonytalanságaiból fakad. Jóllehet a globális éghajlati változások regionális sajátosságainak becslésére többféle módszer is kínálkozik és a regionális modellezésnek már széles körű irodalma van, a hazai irodalom még kevés hazai vizsgálatról ad számot. Mika (1988) Magyarország 3 térségére - Kisalföld, Duna-Tisza köze, Tiszántúl északi része - regressziós kapcsolatokat talált az adott térség éghajlati jellemzői és az északi félteke globális hőmérsékletei között. A szignifikánsnak tekinthető kapcsolatok alapján a következő tendenciákat valószínűsíti hazánk éghajlatában az északi félteke globális hőmérsékletének mintegy 0,5 °C-os emelkedése esetén: - a téli félévben 0-1 °C-os felmelegedés várható, a csapadékokban csak csekély mértékű változás valószínű, - a nyári félévben 0,5-1,0 °C-os felmelegedés, mintegy 10-15%-os csapadékcsökkenés, jelentős (10%-os) napfénytartalom növekedés várható, növekedő aszályhajlam, ugyanakkor a nagy intenzitású csapadékokra való hajlam megnövekedése, - ritkább tavaszi és őszi fagyok. Az északi félteke 0,5 °C-ot meghaladó globális felmelegedése esetére csak a globális cirkulációs modellekből lehet a hazai éghajlati változásokra következtetni, amelyeket érthetően további bizonytalanságok terhelnek a modellek kis felbontó képessége miatt. A nagyobb mérvű globális felmelegedés azt jelenti, hogy hazánkban a felmelegedés mind a nyári, mind a téli félévben az előző állapotra jelzettnél magasabb lesz. A regionális éghajlati változások minden bizonytalansága ellenére sem kétséges, hogy csak kutatással kellően alátámasztott ismeretek birtokában lehetséges a megfelelő tudományos válaszadás. Az sem kétséges, hogy a külföldi szakirodalomban fellelhető vizsgálatok eredményeihez hasonlóan hazánkban is - a mezőgazdaság, - a vízgazdálkodás, - bizonyos egészségügyi vonatkozású területek, és - az energiahasználatok lehetnek a legérzékenyebbek az éghajlati változásokra. 3.2. Az éghajlat és a mezőgazdaság Az éghajlati változásokra az egyik legérzékenyebb terület a mezőgazdaság, mindenekelőtt a növénytermesztés. Minden növényi kultúra számára meghatározhatók azok az optimális éghajlati viszonyok, amelyek mellett - és adott termesztés-technológiához tartozóan - a biológiailag legnagyobb terméseredmény (a biológiai termőképesség) érhető el. Az optimálistól eltérő éghajlati adottságok esetén - az eltérés mértékétől függő nagyságrendben - a biológiai termőképességnél alacsonyabb terméshozamok érhetők el. Ezt az eltérést, azaz végső soron magát a terméshozamokat ily módon kapcsolatba lehet hozni az éghajlati adottságokkal, az éghajlati potenciállal (erőforrással). Az éghajlati potenciál mennyiségi meghatározására nincs még általánosan elfogadott eljárás; általános a felfogás, hogy három összetevővel jellemezhető, a sugárzási-, a hőés a vízháztartással (nedvességellátottsággal).