Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós: Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete
490 Domokos Miklós Az egység hasznosítható vízkészlete ez esetben tehát, a (9) képlet megfelelő általánosításával, a következő: K(t) = K It i(t) + i K k(t), teTj. (11) k—2 Valamely vízgazdálkodási egység vízmérlegének vízigény-karján általában a következő összeget értjük: ДО = /.a kW+/i PW+/ônt(0+/h..(0 = i Ш, teTj, (12) к = к 0 + 1 ahol / -az (eredő) vízigény; /, a k - a lakossági vízellátás, / i p - az ipartelepek, / ön t - az öntözés és / ha l - a halgazdaságok által az egység hasznosítható vízkészletéből igényelt vízhozam; 7} - a vízmérleg (1) szerinti tárgyidőszaka. 4.2. A vízmérlegelemek értelmezése A (9) és a (12) képletben szereplő egyes vízmérlegelemek értelmezéséhez a következő megjegyzéseket füzzük : A mederben hagyandó vízhozam (K m) rendeltetése : a mederbeli vízhasználati igények kielégítéséhez szükséges feltételek biztosítása. Ilyen igények: a vízfolyás tájképi értékének megtartása, vízisport-lehetőségek biztosítása, a medererózió megelőzése; a hajózási vízmélység, a vízerő-hasznosítás igényelte vízhozam, a vízkivételi művek igényelte vízszintek biztosítása (EG В 1976). Magyarországon а II. Vízgazdálkodási Keretterv (OVF 1965) óta a következő előírás érvényes: K m. j = max (0,75 ß mi n,,, K ha j),j = 1, 2, ..., 12, (13) ahol j - a hónap indexe; Q mini J - a sok évtized alatt a y'-edik hónapban észlelt napi vízhozamok közül a legkisebb; K ha j - pedig a hajózás számára megkívánt minimális vízmélységhez tartozó vízhozam. A 0,75 • Q mi n érték a vízjárás természetes évi ritmusát követi. A (13) szerinti előírás a vízerő-hasznosítással kapcsolatban, annak eddigi alárendelt hazai jelentősége miatt, nem tartalmaz követelményt. A hajózási vízigény követelménye egyelőre, a Duna Bizottság előírása alapján, csak a Dunára, mint nemzetközi víziútra, van érvényben (tf ha j = 1100 m 3 s" 1). Az átvezetett vízkészlet (K it v) az egység határait természetes körülmények között át nem lépő, de emberi beavatkozásra - a vízmérlegben vizsgált fejlesztési szinten természetes vagy mesterséges medrekben, ill. csővezetéken gravitációsan vagy szivattyúzás következtében - a tárgyidőszakban átlépő vízhozamok algebrai összege (pl. a Tiszából a Keleti-főcsatornába, ill. a Körös-rendszerbe juttatott vízhozam). A tározási vízkészlet (ÁT tá r) az egységen az adott fejlesztési szinten működő, vízhasznosítási célú tározókból a tárgyidőszakban kibocsátott, ill. azokban visszatartott vízhozamok összegének különbsége. Az egységen, adott fejlesztési szinten folyó bányaművelésnek a felszíni vízkészletre gyakorolt hatása (AT bán y) általában a felszíni vízkészlet aktív bányavízvédelem következtében beálló csökkenéséből és a felszíni vízfolyáshálózatba, ill. közvetlenül a vízhasználóhoz vezetett vízhozamokból számítandó.
