Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós: Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete
Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete 491 A települési és ipari, továbbá esetleg mezőgazdasági használtvíz-bevezetéseket (A' s z) a vízmérleg mennyiségi oldalán, a bevezetett vizek eredetétől, minőségétől függetlenül, hasznosítható vízkészletet növelő bevételként könyveljük el. A nemzetközi vízügyi szerződésekben vagy belföldi regionális vízkészlet-megosztási tervekben előirányzott átkönyvelt vízkészlet (K Ál k) - az átvezetett vízkészlettel ellentétben - nem az egység határát fizikailag mérhető módon átlépő, hanem az egység javára vagy terhére jogilag fenntartott vízkészletet jelenti. Ebbe a kategóriába tartozik pl., lia egy ország nemzetközi szerződésben szavatolja, hogy a területéről a vizrajzilag alatta elhelyezkedő szomszédos ország területére természetes úton lefolyó vízkészlet meghatározott részét távlatban sem használja el, hanem továbbengedi. Az így garantált vízhozamnak a két érintett ország közötti határszelvényben mederben hagyandó vízkészletet (K m) meghaladó része ekkor a garantáló ország vízmérlegében negatív, a kedvezményezett ország vízmérlegében viszont pozitív vízkészlet-összetevőként szerepel. 4.3. A vízmérlegelemek csoportosításának önkényessége A vízmérleg (6) alapegyenletében szereplő £, k mérlegelemek - a Q természetes vízhozam, a vízátvezetés (K it v) és a vízhasználók vízfogyasztásai kivételével - elvileg tetszőlegesen sorolhatók akár az egyik, akár (ellenkező előjellel) a másik vízmérlegkar összetevői közé; a (7) egyenlet alakjában megjelenő csoportosítás módjáról a mérleg készítője önkényesen, ill. célszerűségi megfontolás alapján dönt. így pl. a mederben hagyandó vízhozam, K m (vagy más szóval mederbeli vízigény) a (9) képlet szerint a hasznosítható vízkészletet (K) csökkentő összetevő, de elvileg lehetne a vízigénykar (/) egyik növelő összetevője is. A (9) szerinti csoportosítás a A^ m-nek abszolút elsőbbséget biztosít minden más vízigény előtt, míg a másik lehetséges csoportosítás szerint csupán a vízigénykarnak a többi vízigénnyel egyenrangú egyik összetevője lenne. Hasonló megfontolás szerint lehetne az átkönyvelt vízkészletet (A^ ál k) is, erre vonatkozó elvi döntés alapján, ellenkező előjellel, a vizigénykar összetevői közé sorolni. Szinte még inkább magától felvetődő gondolat, hogy a használtvíz-bevezetést (K s z), a vízkészletkar növelő tényezője helyett, a vízigénykar csökkentő tényezőjeként is elszámolhatnánk, amely esetben a vízhasználók (bruttó) vízigényei helyett csak azok ténylegesen elfogyasztott „nettó" hányada jelenne meg a vízigénykar oldalán. A K a elemnek az eddigi hazai gyakorlatot tükröző (9) egyenlet szerinti az előbbi gondolat tükrében talán kevésbé logikusnak tűnő - besorolását az a gyakorlati szempont indokolja, hogy számos vízhasználó részben vagy teljesen felszín alatti vízkészletből elégíti ki vízigényét, használt vizét pedig a felszíni egység készletébe vezeti be. A (9) egyenlettől eltérő csoportosítás eredményeképpen viszont ilyen esetekben a felszíni egység vízmérlegében negatív vízigényértékek jelennének meg. 4.4. A vízmérlegelemek eredő hatásának számítása A vízmérlegkarokat értelmező (9) és (10) képletben szereplő mennyiségek közül csak a £o = Q és a = K m vízmérlegelem vonatkozik egyetlen pontra (ti. a kilépési vízfolyásszelvényre), míg a többi vízmérlegelem (£ k, к = 2,3,..., s) mindegyike az egység belse-
