Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Völgyesi István: Időben változó talajvízszintek megcsapoló csatorna hatásterületén

422 Völgyesi István A nem permanens jelenségek modellezése érdekében ismerni kell a rétegek S tározási tényezőjét is. A duzzasztás következtében a vízszintváltozások a fedőrétegben játszódnak le, erre való tekintettel itt egy homokos iszaprétegnek megfelelően: 5=0,05, a vízvezető rétegben viszont csak rugalmas tározódás történhet, így itt S =0,0001-el számolunk. A numerikus modellben tehát - ahogy a valóságban is - lehetőség van a duzzasztott térből a szivárgócsatorna és a háttér felé történő áramlás, de a háttérből a szivárgócsatorna felé tartó vízmozgás figyelembevételére is. A ténylegesen kialakuló folyamatot a három potenciál egymáshoz viszonyított helyzete határozza meg. Az 1. ábrán látható áramvonalak a numerikus modellszámítás végeredményeként kapott potenciáleloszlásnak megfelelő állapotot mutatják vázlatosan. A numerikus modell által szolgáltatott potenciáleloszlást értékelve megállapítható, hogy a mentett oldalon most is kialakul a sokat vitatott talajvízdomb. Egyes szakmai vélemények szerint ugyanis ilyen domb nem fejlődhet ki, noha már Kovács (1972) ábrázolta, és létezését az igényesebb elektromos analóg modellek (Haszpra 1983) is igazolják. A számítási feltételeink mellett a domb 195-200 nap után fejlődik ki, legmagasabb pontja 1,45 m-es talajvízszint-emelkedéssel — 0,05 m-re lesz a terep alatt, a mentett oldali töltéslábtól 350 m távolságra. A numerikus modellel kapott eredmények természetesen nem egyeznek, nem egyezhetnek a korábbiakkal. Az egyszerű, ismert összefüggésekre épülő számítási rendszerünkkel (Völgyesi 1986) a talajvízszint-emelkedés a tetőpontnál csak 1,04 m volt és 1350 m-re a mentett oldali töltéslábtól. Az eltérések elemzése céljából érdemes megvizsgálni, hogy a numerikus modellel történő számítás milyen érzékenységű, a különböző réteg- és egyéb paraméterek változása hogyan befolyásolja az eredményt. A felhasználó első bizonytalanság érzete akkor támad, amikor kénytelen előre felvenni a hatásterület szélességét. Nincs más megoldás mint több próbálkozással, a P, fokozatos növelésével megtalálni azt a távolságot, amelynek további növelése után már nem változik az eredmény (I. táblázat). A P, hossz növelése a számítás időszükségletének növekedésével jár, optimumra kell törekedni. A /', = 2300 m elfogadása az adott esetben 0,01 m-es hibát és elfogadható futási időket eredményezett. Ide tartozik, hogy a dombtető távolsága a modellhossz növelése közben alig változott. /. táblázat A talajvízszint alakulása a hatásterületen p, Talajvízszint p, legnagyobb emelkedése (A max) tetőpontja a terep alatt m m 900 1,05 0,45 1200 1,19 0,31 1500 1,30 0,20 1800 1,39 0,11 2300 1,45 0,05 3000 1,46 0,04 4000 1,46 0,04