Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
3. füzet - Völgyesi István: Időben változó talajvízszintek megcsapoló csatorna hatásterületén
Időben változó talajvízszintek megcsapoló csatorna hatásterületén 423 II. táblázat A kialakult talajvízdomb helyzete Anizotrópia A talajvízdomb legmagasabb pontjának Anizotrópia helyzete a terepszinthez képest távolsága a töltéslábtól m 1 -1,14 250 2 -0,61 290 4 -0,05 350 8 + 0,29 420 16 + 0,44 480 30 + 0,39 500 55 + 0,27 520 100 + 0,14 530 A pontosság mértékét befolyásolhatja az anizotrópia hatása, amelyet a két számítási rendszerünk nagyon is eltérően vesz figyelembe. A numerikus modellel végzett vizsgálatok meglepő eredményre vezettek (II. táblázat). A II. táblázat szerint a talajvízdomb az anizotrópia növelésével egyre távolabb kerül, magassága viszont előbb nő, később újra csökken. A jelenség magyarázata az lehet, hogy az anizotrópiától függő mértékben változik meg a szivárgócsatorna-fenék függőleges befogadóképességének, illetve a csatorna alatt a háttér felé „megszökő" víz mennyiségének aránya. Izotróp esetben ez utóbbi azért kevés, mert ekkor a szivárgócsatorna nagyobb mélységből is képes összegyűjteni a vizet, nagy anizotrópia mellett pedig az történik, hogy a duzzasztott térből a szivárgócsatorna felé a fedőréteghez szorulva áramlik a szivárgó vízmennyiség zöme, és ezt a szivárgócsatorna újra csak viszonylag hatékonyan tudja összegyűjteni. A két eset között к = 16 körül alakul ki a talaj vízdomb szempontjából legkedvezőtlenebb arány (II. táblázat). Az érzékenység vizsgálatok kiterjedtek még a rácssűrűség, az időlépcsők, továbbá a szivárgási és tározási tényezők hatásának számítására is. A két utóbbitól - mint várható volt csak az függ, hogy mennyi idő alatt fejlődnek ki a talajvízszint-változások. Az érzékenységi vizsgálat alapján megállapítható, hogy semmi nem utal a modell alkalmazása közben elkövetett hibákra, vagy a kapott eredmények lényeges befolyásoltságára, esetleg instabil voltára. A két számítási módszert összehasonlítva megállapítható, hogy mindkét esetben egy 1000-1500 m széles, lapos, felülről alig domborodó talaj vízdombot mutathatunk ki. Lényeges eltérés van abban, hogy a talajvízdomb legmagasabb pontja milyen távolságra helyezkedik el a töltés lábától. Véleményünk szerint ez sem a mezőgazdaság, sem a talaj vízháztartása szempontjából nem kiemelten fontos kérdés. Nagy valószínűséggel a II. táblázatban közölt értékek közelítik meg legjobban a valóságot. A talajvízdomb legnagyobb emelkedése az 1,04 és 1,45 m között viszont nem túl nagy az eltérés, mégis a II. táblázatban közölt magasabb érték a valószínűbb. Erre utalnak a különböző árvízvédelmi vonalak mentén, árvizek idején folytatott mérések. A numerikus modell nem permanens lehetőségeit is kihasználva számítottuk a talajvízszinteket változó duzzasztás körülményei között. A 4. ábrán a tározótér (h ä) és a
