Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
2. füzet - Pekár Ferenc-Oláh János-Tóth László: Nitrifikáció halastavakban és természetes vizekben. II. Nitrifikáció a nyílt vízben és az üledékben
302 Pékár F., Oláh J. és Tóth L. kénti változását a Keszthelyi-öböl vízterének felső 0,5 m-es rétegében (3. ábra). Az 1981-ben kapott eredményekkel ellentétben most azt tapasztaltuk, hogy általában a kora esti és éjszakai órákban nagyobb, a nappali órákban pedig kisebb volt a nitrifikáció sebessége. A nitrifikáció legnagyobb sebességét májusban 23 órakor, júniusban, a vizsgálati nap végén reggel 7 órakor, júliusban 19 órakor, augusztusban szintén 19 órakor figyeltük meg. Májusban a 23 órai legnagyobb érték mellett jelentős volt a nitrifikáció sebessége 19 órakor és a napi vizsgálat végén, reggel 7 órakor. A júniusi napi görbe lefutása tért el legnagyobb mértékben a többi vizsgált hónap napi görbéitől. A májusi, júniusi és augusztusi napi görbék lefutása sem teljesen azonos. A legnagyobb értékek ugyan körülbelül a napnak azonos időszakában jelentkeztek, de a nap többi órájában a mérési eredményekben jelentős eltérések mutatkoztak. A három különböző víztérre kapott nitrifikáció sebesség adatok alapján megállapítható, hogy mindhárom víztérben, minden vizsgálat alkalmával jelentős napi változása volt a nitrifikációnak. A napi változást ábrázoló görbék lefutása nem volt azonos a különböző időpontokban végzett vizsgálatok alkalmával, általában azonban jellemző volt, hogy az esti és éjszakai órákban nagyobb volt a nitrifikáció sebessége, mint a nappali órákban. A nitrifikáció hosszabb idejű vizsgálatakor kapott eredményekből megállapítható volt a Keszthelyi-öbölben, továbbá a hígtrágyával és műtrágyával kezelt halastavakban a nitrifikáció sebességének és a klorofill-a töménységének ellentétes irányú változása. Különösen szembetűnő volt, hogy ebben a három víztérben algavirágzás idején a nitrifikáció sebessége az azt megelőző értékről lényegesen kisebb értékre, vagy teljesen nullára csökkent (1. ábra). Hasonló összefüggést figyelt meg Szwerinski (1977, 1978) a Kieli-öbölben végzett vizsgálatai során. Azt tapasztalta, hogy a tavaszi algavirágzás alkalmával a nitrifikáció sebessége hirtelen lecsökkent, majd az algavirágzás elmúltával a nitrifikáció ismét elérte a korábban mért értéket. A jelenség valószínűleg az algáknak és a nitrifikáló baktériumoknak az ammóniáért folytatott versengésével hozható összefüggésbe. E feltételezést alátámasztja az a megfigyelésünk is, hogy a nitrifikáció napi változásának tanulmányozása során azt tapasztaltuk, hogy a nappali órákban általában kisebb sebességgel folyt a nitrifikáció, mint az esti és éjszakai órákban (2. 3. ábra). Hutchinson (1957) szerint az bizonyos, hogy az algák nitrogénforrásként képesek ammóniát és sok más nitrogénvegyületet hasznosítani, beleértve az egyszerűbb szerves vegyületeket is. Annak eldöntését, hogy az algák az ammóniát vagy a nitrátot részesítik-e előnyben, korainak tartja, mivel több szerzőt idézve, egymásnak ellentmondó eredményekről számol be. Wetzel (1975) szerint magas pH-értékeknél a legtöbb alga jobban növekedik nitráton, mint ammónián, annak ellenére, hogy a nitrátot redukálnia kell ammóniává. Rodhe (1948) munkáját idézve megállapítja, hogy ez az összefüggés valószínűleg a szabad ammónia magasabb pH-értéknél bekövetkező mérgező hatásával magyarázható, amely eutróf tavakban intenzív fotoszintetikus tevékenység alkalmával előfordulhat. Felföldi ( 1981) több szerzőre hivatkozva megállapítja, hogy az ammónia a legtöbb alga számára jól hozzáférhető szervetlen nitrogénforrás, és vannak törzsek, amelyek nem vesznek fel nitrátot, amíg ammónia van a vízben, mert ezekben a szervezetekben nem alakul ki a nitrátreduktáz enzim ammónia jelenlétében. Painter (1970) szerint az algák ammóniát és nitrátot igényelnek szervetlen nitrogénforrásként, a legtöbb alga rendszerint jobban növekedik ammónián, mint nitráton, néhány algafaj azonban előnyben részesíti a nitrátot. Keeney-Herbert-Holding (1971) idézik Vollenweider ( 1968) megállapítását, amely szerint a vízinövények ammóniát vagy nitrátot vesznek fel táplálékként, az algák azonban általában előnyben részesítik az ammóniát. Dugdale (1967) az alaszkai Smithtóban kékalgák ammónia- és nitrátfelvételét vizsgálta és megállapította, hogy az algavirágzás
