Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

2. füzet - Pekár Ferenc-Oláh János-Tóth László: Nitrifikáció halastavakban és természetes vizekben. II. Nitrifikáció a nyílt vízben és az üledékben

Nitrifikáció a nyílt vízben és az üledékben 303 korai szakaszában az algák elsősorban ammóniát vettek fel, az ammóniafelvétel 0,06-1.2 mmol N • m 3 • h nitrátfelvétel 0-0,34 mmol N • m~

3 • 1 között változott. Brezonik (1972) a Mendota-tó vizében vizsgálta az algák ammónia- és nitrátfelvételét 1966 márciusától szeptemberig és azt tapasztalta, hogy az ammónia-felvétel minden esetben nagyobb volt, mint a nitrátfelvétel. Az ammóniafelvétel 0,045-0,5 mmol N • m~

3 • h~ a nitrátfelvétel 0-0,1 mmol N • m 3 h1 között változott, a legnagyobb ammóniafelvételt május végén és augusztus végén mérte. Véleménye szerint a vizsgált időszakban az algák legfontosabb szervetlen nitrogénforrása az ammónia volt. A Balaton Keszthelyi-öblében, a Holt-Körös víztározóban és két műtrágyázott halastóban végzett vizsgálatok alapján El Samra (1980) megállapította, hogy az algák ammóniafelvétele általában nagyobb volt, mint a nitrátfelvétele. Oláh és társai (1982) egy hortobágyi halastóban végzett vizsgálataik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a vízben a fehérjeszintézis mennyiségileg legfontosabb nitrogénforrása a planktonikus ammóniafelvétel volt. A bemutatott irodalmi eredmények, valamint a nitrifikáció sebessége és a klorofill-a töménysége közötti összefüggés alapján megállapíthatónak látszik az a feltételezésünk, hogy a vizekben az ammóniáért folytatott versengésben az algák a nitrifikáló baktériumok legfontosabb versenytársai. 3. Nitrifikáció az üledékben A természetes vizek üledékében lejátszódó nitrifikációra vonatkozó leglényegesebb vizsgálatok módszereit és eredményeit a II. táblázatban foglaltuk össze. Ismételten rá kell mutatnunk arra a körülményre, hogy sekélyvizű tavak üledékében lejátszódó nitrifikációra vizsgálatokat nem végeztek. A sekélyvizű tavak üledékben végbemenő nitrifikáció vizsgálatainknál arra törekedtünk, hogy legalább néhány mérés alapján adatokat nyerjünk arra vonatkozóan, hogy az üledékben végbemenő nitrifikáció mennyiségileg milyen nagyságrendet képvisel a vízben lejátszódó nitrifikációhoz viszonyítva. Egy általánosan alkalmazható mérési módszer kidolgozása, ill. adaptálása meglehetősen hosszú időt vett igénybe, csak a Keszthelyi-öböl és a Holt-Körös víztározó üledékében volt módunk meghatározni a nitrifikáció mértékét. A kis számú mérési adat miatt eredményeinket csak tájékoztató jellegű értékeknek tekintjük, az alaposabb mennyiségi viszonyok feltárása érdekében további vizsgálatok szükségesek, a már kidolgozott mérési módszer segítségével. A Keszthelyi-öböl üledékében egy alkalommal, a Holt-Körös víztározó üledékében négy alkalommal határoztuk meg a nitrifikáció sebességét (III. táblázat). A Holt-Körös víztározó üledékében az első mérés alkalmával csak az üledék felső 0,02 m-es rétegében, a többi esetben a Keszthelyi-öböl és a Holt-Körös üledékében 0,05 ill. 0,10 m-es üledékmélységig rétegenként meghatároztuk a nitrifikáció sebességét. Az üledék felszíni rétegében (0,0-0,02 m között) minden alkalommal a nitrifikáció sebessége jelentősen ingadozott, egy esetben, a Holt-Körös üledékének felső 0,01 m-es rétegében nem volt mérhető nagyságú a nitrifikáció, viszont a 0,01-0,02 m-es rétegben magas, sőt a kevés számú méréseink során a legmagasabb értéket mértük. Az üledék 0,02 m-nél mélyebb rétegeiben is igen ingadozó eredményeket kaptunk. A két alkalom-