Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Bognár Győző-Hajós Béla-Kiss Jenő-Stimm Miklós-Szepessy József: Műszaki fejlesztés a vízépítés területén

Műszaki fejlesztés a vízépítés területén 27 1990-re, kihasználtságuk 55%-ra nő, évi 650-680 millió m

3 vízfelhasználással. Gondoskodni kell a dombvidéken az erózió mértékének csökkentéséről. Jelentős feladatot képvisel a komplex melioráció növekvő mennyiségű megvalósítása. A feladatok szakágazatonkénti nagyvonalú körülhatárolása alkalmas arra, hogy tisztázza, hogy a feladatok jelentős növekedésével nem lehet számolni. Ez a körülmény méginkább szükségessé teszi a különféle technológiák minél célszerűbb megválogatását. Gondolni kell továbbá a gépállomány és a feladatok összehangolására is. Ennek keretében a nagyságrendek ismeretében azzal kell számolni, hogy a gépesítés modernizálására csak a szintentartás megvalósítása közben kerülhet sor. Erre a szempontra a gépláncok és technológiák megválasztásánál figyelemmel kell lenni. Megfontolandó az is, hogy az alkalmazandó új gépek célgépek legyenek-e, avagy célszerűbb univerzálisabb gépeket alkalmazni. Különösen a fenntartás gépesítésének során kell ezzel a kérdéssel számolni. További megfontolás kell annak eldöntéséhez, hogy inkább a drágább beszerzési költségű, de olcsóbb üzemelésű folyamatos-üzemű gépek beszerzését határozzuk el, vagy megfordítva. Az egész munkavégzésre kiterjedő alkalmazandó technológiákkal szembeni követelmény az is, hogy a fejlesztések eredményeként a fenntartási és üzemelési költségek a lehető legkisebbre csökkenjenek, vagyis a munkák minősége, valamint az előírt technológiák szigorú betartása kizárja a gyakori karbantartást. 2. Vízépítési létesítmények tervezése A létesítménnyel szemben támasztott követelmények megfelelő kielégítése érdekében az anyagok, szerkezetek és méretek megválasztása, a kivitelezési technológia előírása, az üzemelési feltételek, módszerek meghatározása tekinthető a tervezés folyamatának. A tervezés módszerei kiforrottak, a vízépítési munkákat jól felkészült, gyakorlott tervezőgárda alapozza meg. A társadalmi igények meglehetősen gyors változásai azonban a tervező munkák állandó fejlesztését igénylik. Az egyik módszertani irány, amelyet általánossá kell tenni, hogy a szerkezet megadott élettartamra és adott valószínűséggel feleljen meg. A tervezés feladata még, hogy a létesítmény tervezett élettartamát figyelembe véve annak építése, üzeme és fenntartása együttesen adjon optimumot. Tehát a méreteket úgy kell megválasztani adott anyagminőség mellett, hogy az előirányzott élettartam alatt előre megadott valószínűséggel elégítse ki a választott szerkezet a vele szemben támasztott követelményeket. Különböző célokra készülő, azonos megoldású szerkezet tehát különböző méretekkel lehet azonos mértékben megfelelő. Ilyen szemléletű a tervezések nagy része, de gazdasági okokból célszerű ott is bevezetni, ahol ez még nem gyakorlat. A bevezetéshez el kell végezni a szükséges kutatásokat a műszaki és gazdasági területen egyaránt. A nagy vízilétesítmények a környezetre, társadalomra és a gazdaságra egyaránt hatnak. Ezért a létesítmények tervezése során ezeket a hatásokat új módon, a súlyuknak megfelelően kell figyelembe venni és kezelni. A piaci viszonyok erősödése magával hozta, hogy a korábbi, túlnyomó részben állami tervező szervek mellett megjelentek a kisszövetkezetek, munkaközösségek, sőt a magán tervezők. Ez óhatatlanul felveti a tervek minőségének és a tervezői felelősség érvényesítésének a gondját. A piaci viszonyok már említett alakulása és a gyorsan változó anyagok, szerkezetek