Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
1. füzet - Szeder Balázs: Védett ipartörténeti műemlékünk a nagyecsedi gőzüzemi szivattyútelep
Védeti ipartörténeti műemlékünk a nagyecsedi gőzüzemű szivattyútelep 129 időbeli eltolódástól, az adott időpontban lévő időjárási viszonyoktól függően. Csapadékos évszakok esetén nagyobb elöntés tapasztalható, száraz, aszályos években a láp összezsugorodik. A láp északról délre haladva Ópályi községgel kezdődően Domahidáig tart. Az első hivatalos felmérést 1730-ban Mikoviny Sámuel végezte Szirmay Antal leírása szerint (Waltherr 1836). A láp hossza ezek szerint hét, szélessége pedig négy mérföldre terjedt és egynéhány népes helységet úgy elnyelt, hogy azoknak csak a régi papirosokon találtatik gyászos emlékezete. Nyugat-keleti legszélesebb terjedelme Fábiánháza és Nagymajtény között található. Borsitzky Pál földmérő 1780-ban 63 035 kat. holdra, azaz 362,70 km 2-re becsüli a láp nagyságát (Czirbusz 1899) és jó száz év múlva Németh János mérnök 432 km 2-re mérte fel. A lápmedence sem egységes: a Nagy-láp vízfelülete: 285,7 km 2 és a Kis-lápé 5-6 km 2, köztük helyezkedik el a Nagy-vájás. 2. A láppal kapcsolatos vízi munkálatok Berey József ( 1937) református lelkész írta : már a XIV. sz.-ban „a lápot mélyítették, községet védték fa- és földgáttal". A láp pusztító hatása oly mértékű a XIV-XV. sz.-ban, hogy a környék lakói kénytelenek elköltözni, az elhagyott településeken átveszi uralmát a víz, és megindul a pusztásodás folyamata. Ugyanakkor néhány község gyarapszik, mint Bátor, Ecsed, Börvely, Nagykároly szerencsésebb fekvésük és összekötő útjaik folytán ( 1. ábra). A tatárdúlás és a pestis méginkább ritkította a XVI. sz.-i lakosságot, ennek következtében megindult a betelepítés, illetve a belső vándorlás. A lakosság egyaránt tapasztalta a láp pusztítását és megélhetést nyújtó kettős arculatát egészen a XIX. sz. végén bekövetkezett lecsapolásig. Mária Terézia idejében az illetékes földbirtokos, Károlyi Ferenc csatornázást kezdeményezett - ez a legrégibb adat a levezetéssel kapcsolatban. Megépítette a Kis-vájást Cégény és Matolcs között 10 km hosszúságban és a Nagyvájást Ecsed és Pusztalak között (1. ábra). 1770-ben elkészült egy vízrajzi térkép, a szerkesztője ismeretlen, címe: „Mappa Szathmeriensi in Comitatu Stagnantium Aquarum". A Szamos és Kraszna torkolati szakaszát Szuchodolszky Gáspár 1775-ben térképezte fel. 1777-ben Zimán Ferenc elkészítette a láp részletes térképét, amelyen már a csatornák is feltalálhatók, amelyek a Károlyi Ferenc kezdeményezte vízimunkálatok nyomán készülhettek. 1780-ban Borsitzky Pál földmérő rajzolt térképet (Czirbusz 1899). Károlyi Antal kezdeményezésére 1778-84 között megásták a Kraszna-mederrel párhuzamos Kraszna-csatornát Kocsord és Majtény között 32 km hosszúságban. Tótfalussy Sámuel 1818-30 között méri fel a láp és a víz környékét. Térképe szabályozási megoldásokat is tartalmaz. Az 1845-ös tiszai árvíz hatására az Országos Építészeti Igazgatóság átfogó Tiszaszabályozási tervet készíttet. 1853-ban készül el Boross Frigyes terve. A vízimunkálatokat 1870-től a vízitársulatok végzik. A munkák csak az 1894-ben megalakult „Ecsedi láp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő Társulat" utáni időben gyorsultak fel. Az átfogó műszaki terveket a Vásárosnaményban székelő Folyammérnöki Hivatal készítette el. amely a tennivalókat három csoportra osztotta ( Ihrig 1973):
