Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Nagy László-Reményi Péter: A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya

A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya 493 Hazánkban 1985. január 1. óta a Minisztertanács 46/1984. (XI. 6.) sz., „a beruházások rendjéről" szóló rendelete a központi beruházások előkészítésének és jóváhagyásának részeként írja elő környezeti hatásvizsgálat készítését. Módszertanában - lehetőségeiben és korlátaiban - meghatározható, hogy a dunai vízlépcsőrendszer hatástanulmánya hazai viszonylatban elsőként készüli, ennek ellenére nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó lehet. A hatástanulmány a vízlépcsőrendszer megvalósításának folyamatában készült azért, hogy a környezeti hatások teljeskörű feltárásával a környezeti károkat a lehető legkisebbre csökkentse és az előnyöket pedig leghatékonyabban érvényesítse. Az úttörő jellegű munka irányítására az Országos Vízügyi Hivatal (ma Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium) tárcaközi bizottságot szervezett. A bizottságba képviselőt delegált a Pénzügy-, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, a Közlekedési, az Ipari, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Tervhivatal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, az Országos Környezet" és Természetvédelmi Hivatal, az Állami Fejlesztési Bank és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Az OVH felkérésére külön szakértők is részt vettek a bizottság munkájában. A tárcaközi bizottság az „Egyeztetett Munkaterv" alapján irányította a hatástanulmány elkészítését. A környezeti hatástanulmány keretében felülvizsgálták és újraértékelték az 1983. év előtt készített ilyen témájú kutatásokat, tanulmányokat. Ezek közül 58 db-ot használtak fel a vizsgálatokhoz. A hatástanulmányhoz további 33 új kutatási munka (résztanulmány) készült. E pótlólag készült tanulmányok a legújabb kutatások eredményét dolgozták fel, s megteremtették a lehetőségét a rendszerbe foglalásnak, illetőleg ennek felhasználásával a hatásmérleg elkészítését. A résztanulmányokat 16 szervezet (tervező vállalat, kutatóintézetek stb.) készítette, akik vizsgálataik során további intézményeket és szakértőket vontak be. Munkájukat a Vízügyi Tervező Vállalat, mint generáltervező koordinálta. A hatástanulmány készítésével egyidőben elvégezték a Közös Egyezményes Tervben, valamint a magyar nemzeti beruházások körében rögzített műszaki megoldásoknak a beruházási rendeletben előírt korszerűségi felülvizsgálatát. A korszerűségi felülvizsgálat során a hatástanulmány keretében végzett kutatások eredményeit folyamatosan figyelembe vették. A vízlépcsőrendszer által érintett valamennyi ipari üzemnél szükséges kisebb-nagyobb beavatkozást - vízellátás, vízbeszerzés, szivárgás elleni védelmek változásait stb. - az egyezményes terv a szintentartás mértékéig tartalmazza. Ezek költségeit a BNV beruházás előirányzata szerepelteti. A felülvizsgált megoldások az alapberuházás terveibe a folyamatban levő egyeztetéseket követően beépültek. A hatástanulmányban alkalmazott kutatási-tervezési módszer kiinduló pontja a vízlépcsőrendszer 1983-ban érvényes műszaki terveiben (Közös Egyezményes Terv nemzeti beruházások) levő koncepció, valamint az érintett terület 1983-84. évi állapota. Az iteráció lépései : műszaki megoldás - a hatások felismerése, vizsgálata -, a műszaki megoldás módosítása - a módosított műszaki megoldások hatásainak vizsgálata és így tovább. A hatástanulmány e módszer végeredményeként kialakult megoldásokat és azok hatásait ismerteti. A vizsgált területen érvényesülő folyamatok és azoknak a BNV megvalósítása utáni alakulása sztochasztikus jellegű. Ezért a hatástanulmány alapvető törekvése volt, hogy az üzemszerűen előálló, szélsőséges valószínűségű hatásokat mérje fel. Ennek megfelelően a hatástanulmány a vízhozamok, a csúcsrajáratás, kiiilepedés stb. vonatkozásában következetesen a legkedvezőtlenebb viszonyok hatásait feltételezi. Ily módon a tényleges hatások a szélsőségek által kijelölt tartományban maradnak.