Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Nagy László-Reményi Péter: A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya

492 Nagy L. és Reményi P. kellett, illetve lehetett a továbbiakban alapozni. Ez a tény azonban az itteni gyér lakosság megsokszorozódását is lehetővé tette. Az első világháborút követően a beavatkozások fokozódtak. A szigetközi hullámtérben pl. megindult a nagyhozamú nemesnyár telepítése. Az erdészeti beavatkozások következtében az addigi őshonos fűznyár ligetekkel tarkított ártéri legelőket értékes, jól jövedelmező kultúrák váltották fel. Ez a folyamat lassan, több évtizeden keresztül zajlott le, míg végül a mai papíralapanyagnak is kiválóan alkalmas művi erdőállomány kialakult. Maga a folyó főmedre is lényegében mesterséges, partok közé szorított - állandó karbantartást igénylő - „csatorna" lett az egyre növekvő nemzetközi hajózás biztosítása érdekében. A dunai vízlépcsőrendszer a Duna Budapest-Pozsony közötti szakaszának természeti erőforrásait hasznosítja, hatással van a vízfolyás fizikai, kémiai és ökológiai viszonyaira és ezen keresztül annak természeti és társadalmi környezetére azáltal, hogy ezen tényezők bizonyos körét módosítja. A vízlépcsőrendszernek semmiféle szennyezőanyag kibocsátása nincsen. A BNV a természeti tényezők közül a folyó vízforgalmában, illetve a parti terület vízháztartásában okoz változást, ami egyrészt közvetlenül, másrészt közvetve a területhasználati és termőhelyi értékviszonyokat befolyásolja. A jelenlegi természeti-társadalmi viszonyok feltárásához a várható hatások megállapítására alapozó vizsgálatok, majd ezekre támaszkodva előrejelzések készültek. A várható természeti, gazdasági és társadalmi hatások sztochasztikus jellegéből következik, hogy a következmények is valószínűségi változókkal jellemezhetők, melyek nagy része számítható, kisebb része azonban csupán becsülhető. Az alapozó kutatásokat végző kutatóhelyek egyszerre több témával is foglalkoztak és vizsgálataik során további intézményeket és szakértőket vontak be a munkába. A munkához felhasználták a különböző helyeken rendszerezett adatbázisokat (Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Vízgazdálkodási Intézet, vízügyi igazgatóságok, Meteorológiai Intézet, Földtani Intézet, megyei tanácsok, MÉM, KSH stb.) is. A párhuzamosan készülő kutatásoknál mindig előadódik, hogy az egyes részkutatók egymás eredményeit nem tudják teljesen hasznosítani, ezért az egyes alapozó anyagok helyenként kisebb ellentmondásokat tartalmaznak. A hatástanulmányoknak az is feladata, hogy a különböző kutatóintézetek, intézmények eredményeit szintetizálja, illetve a további feladatokat kijelölje. 2. Módszertan A környezeti hatásvizsgálat - mint módszer - világviszonylatban is alig több, mint 10 éves múltra tekint vissza. Környezeti hatástanulmány készítését először az Egyesült Államok környezetvédelmi törvénye rendelte el 1970-ben. A többi ország - már amelyik eddig a környezeti hatásvizsgálatot bevezette - többéves késéssel követte az Egyesült Államokat. (Japánban például 1974 óta készítenek ilyen vizsgálatokat, de kormányszinten a készítést még máig sem sikerült elrendelniük.)