Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Épül a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer

Vízügyi Közlemények, LXX. évfolyam 1988. évi 3. füzet ÉPÜL A BŐS-NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐRENDSZER A folyami vízlépcsők létesítésével, így a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításával kapcsolatos kutatások néhány eredményéről, az egyes tervezési megoldásokról, nemzetközi tapasztalatokról a Vízügyi Közlemények 1983. évi 4. füzetében már beszámoltunk. Az azóta megjelent füzetek majd mindegyikében jelentek meg cikkek, amelyek vagy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel foglalkoztak, vagy a bemutatott eredmények közvetetten kapcsolhatók voltak a folyami vízlépcsők problémaköréhez. Amikor a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer már a megvalósítás útján halad, szükségesnek látjuk, hogy - tekintettel a széleskörű vitára - újra átfogó képet adjunk az eredményekről, illetve a következő számokban bővebben tájékoztassuk olvasóinkat az építkezés egy-egy megoldásáról, a müvek hatásairól, az előrejelzett és a tényleges állapot (hidrológia, árvízvédelem, hajózás) közötti eltérésről, illetve az okozott környezeti vátozásokról. Természetesen szívesen adunk helyet azoknak a tanulmányoknak, vitacikkeknek is, amelyek igazolják vagy kétségbe vonják az eddigi kutatási eredményeket. Sajnos a Vízügyi Közleményekben eddig megjelent cikkek egyikére sem érkezett vitaanyag, így „Hozzászólások" rovatunk nélkülözte a szakmai vitát. Magyarország a természeti erőforrásokban szegény országok közé tartozik. Szén, olaj, de még földgáz tekintetében is döntő mennyiségben behozatalra szorul. Sajnos az országnak a vízenergia készlete is nagyon kicsiny. Az elmúlt évtizedekben azonban egyéb fontos népgazdasági igény kielégítése érdekében Magyarországon megépült folyami vízlépcsőkkel a kínálkozó vízenergiát hasznosították. Csak a két tiszai vízlépcsőre (Tiszalök, Kisköre) utalunk, amelyek elsősorban az öntözést teszik lehetővé az Alföldön. Kisköre építésekor, majd közvetlen üzembeállítása után szintén nagy, elsősorban vízminőségi és ökológiai viták voltak. Napjainkban már csak az hangzott el, ez is csak a vízlépcsők ellenzői részéről, hogy 4 km

2-en romlott Kiskörénél a helyzet, de megfeledkeznek arról, hogy a 300 millió m

3-es víztározás lehetővé teszi - kisvizek idején is - több ezer km

2 terület öntözését. Ebben az évben is egy sor mezőgazdasági területen minden kiszáradt volna a tiszalöki és a kiskörei öntözőrendszerek vízbiztosítása nélkül. A tározót a szűkebb társadalom elfogadta. Jellemző erre, hogy a Szolnok megyei hivatalos szervek a Kiskörei-tározó körül kiépült üdülőkörzetet „vízi paradicsomnak" nevezték. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésével - a Duna magyarországi, közel 5 milliárd kWh átlagos évi elméleti vízenergia-készletének mintegy 40%-a hasznosul egy olyan energiarendszerben, amely „fűtőanyaga" folytonosan megújul, független a nyersanyagárak változásától, a termelés során nem szennyezi környezetét, technológiai berendezései egyszerűek, beruházási költsége ugyan nagyobb mint a hőerőműveké, de üzemköltsége minimális és élettartama lényegesen